Ti adnátok még egy "esélyt"? Lenne kedvetek barátkozni?

Fél éve új helyre költöztünk egy pici faluba.

Bár kedvesek az emberek és én baromi nyitott személyiseg vagyok még sem sikerült még senkivel sem isten igazából össze barátkoznom. Pedig nagyon hiányzik egy itteni barátnő, akivel néhe le lehetne ülni kávézni, csevegni.

Vannak barátnőim, de x km-re mindenki éli a világát mindegyikünknek van már gyermeke,vagy épp dolgozik tehát nehéz bármit is egy kalap alá hozni. Így telefonon és online tartjuk a kapcsolatot.

Az egyik anyuka 2 alkalmi csevegés után leakart tarhálni már pénzzel.. 🤦‍♀️ Ő tapadt volna mint bélyeg a levélre. De finoman és érthetően elutasítottam. Azért madárnak se nézzen senki.

Egy másik itteni anyukát meghívtam a gyerekeivel 1 hónapja. A gyerekeink ovistársak. Egész nap készültem rájuk, lányaim egész nap izgatottak voltak, majd érkezési idő előtt 15 perccel én hívtam fel, hogy nagyon várja nagy lányom már őket. Mire teljesen banális nevetséges kifogással lemondta. Nagyon rosszul esett mert annyi nem volt benne, hogy szóljon előre. Semmi gondom nem lett volna ha közli most nem alkalmas, nincs kedve szar napja van,nem vagyok szimpatikus akármimindezt időben és nem úgy, hogy én hívom fel. De amivel lerázott.. Hát azon szabályosan nevettem.

Most a napokban beközölte, hogy gondolkodik, hogy felhív és átjönnének.

Nem reagáltam. Ezek után nem tudom mit gondoljak. Igazából nekem ezek után semmi kedvem barátkozni,ismerkedni. Meghívni még egyszer végképp.