Hogyan lehetnék érdekes, értékes személyiség mások szemében, hogy én is számítsak?

A problémám elég összetett.

Jó ideje az történik velem, hogy hiába ismerkedek meg új emberekkel, legyen az akár személyesen, akár online (ez ritkább), mindig az van, hogy egy idő után ezek az emberek eltűnnek mellőlem. Nem arról van szó, hogy megutálnak, megsértődnek rám, egyszerűen egy szürke egérnek tartanak ezek szerint, akiről tudják, hogy létezik, ha véletlen összefutnak velem, akkor elbeszélgetnek velem mosolyogva, ha szóba kerülök közöttük, rosszat nem mondanak rólam, jó emlékkel gondolnak rám sokan, akár évek múlva is. Még sem törődik velem senki. A Facebookos kommunikáció kimerül abban, hogy néha rám írnak, de soha nem sikerül bekerülnöm egy társaságba, ahol én is számítok mondjuk olyan szinten, hogy engem is elhívjanak beülni egy italra, kávéra, akár buliba, vagy hogy csak találkozzanak velem legalább évente egyszer, mivel nem egy ember a barátjának nevezett ezek közül. Magyarán soha nem sikerült egyik ilyen baráti körbe sem bekerülnöm, ahol rám is számítanak.

Még is van jó pár olyan ember, akiről azon kívül, hogy látom a Facebookon a képeit, azon kívül nem tudok róluk évek óta semmit.

Kb. 1-2 éve meguntam azt, hogy mindenkivel én próbáltam kapcsolatot teremteni, én akartam találkozásokat kezdeményezni, érdeklődni felőlük, stb, de a sok hiába való próbálkozás után feladtam azt, hogy én „menjek mindenki után”. A legtöbb esetben mindig csak a kifogásokat kaptam, hogy „most épp nem érek rá ezért meg azért …”stb

A kedvencem az volt, mikor volt egy állítólagos nagyon jó lány barátom, akivel tényleg évekig nagyon jól megvoltunk, vele tényleg totál egy hullámhosszon voltunk, évekig kiváló kapcsolatunk volt, aztán úgy hozta a sors, hogy ő kiköltözött külföldre, de beszéltünk sokat telefonon is, Facebookon is, miután távol voltunk egymástól akkor is.

Aztán mikor úgy hozta a sors, hogy hazajött látogatóba, felvetettem neki, hogy, végre itthon van, akkor hozzunk össze valamit, ne gondoljatok semmi extrára, üljünk be valahova, beszélgessünk.

És itt is megkezdődött az, hogy a kifogások gyártása, „sűrű a programom, most nem érek rá, családdal vagyok…” stb. Amivel semmi gondom nincs, persze, hogy a család az első. De több hétig volt itthon, és mindenkire volt ideje kb. rajtam kívül aki számít, kivéve rám. Sok ész nem kellett hozzá hogy rájöjjek, mivel láttam a fényképeket a baráti nyársalásokról, házibulikról, összejövetelekről.

Én egy végtelenül nyugodt természetű ember vagyok, ezt tudni kell rólam. Nem szoktam bepörögni ilyen dolgokon meg főleg nem, de itt elszakadt a cérna, és kiírtam magamból azt amit gondolok. Hogy engem ne nézzen senki hülyének, ne használjon fel egy pótléknak arra, hogy kint unalmas az élete, nincs senki, akivel közös nyelvet beszél és jó az, ha van egy balek, akivel tud online chatelni, meg elütni az unalmas időt, ha épp nincs más dolga. Elmondtam azt is, megértem, ha nem kedvel, nem akar találkozni, de akkor a problémáit a szemembe mondja, ne lerázzon, meg gyártson kamu kifogásokat. Ezek után annyit válaszolt, hogy nem érti a problémámat, meg ő a barátjának tart, nem érti mit hisztizek meg miért kapom fel a vizet… Elmagyaráztam neki mégegyszer ugyanezt, azóta nem is beszéltem vele.

Mit ad a sors? Eltelt kb 5 év azóta, és a csaj magától rám írt, mintha nem történt volna semmi, úgy kezdett el velem beszélgetni… Holott párkapcsolatban él évek óta ezt tudom.

Ezelőtt meg egy bevásárlóközpontban futottam bele szintén az egyik ilyen kedves ismerősömbe, aki elkezdte előadni, hogy „jajj ezeréve nem láttalak, mi van veled?...” stb szokásos dumákat.

Ez az illető meg olyat mondott nekem anno, hogy attól hogy csak Facebookon beszélgetünk, még barátok vagyunk. Oké, semmi gond. Minden héten Pestre járt bulizni a baráti körrel, vagy az új ismerőseivel. Köztünk 20 km távolság van lakhelyileg. Ennyit erről.

Egyszerűen nem tudom mit csináljak, hogy én is számítsak valamit az embereknek, velem is tervezzenek közös programot, hogy legyen egy jó baráti köröm, nem csak 1 hétig, nem csak 1 este erejéig, hanem egy állandó.

Pedig azt mondják jó humorom van, jó fej vagyok, meg a gondolkodásomra is azt mondják, hogy értelmes.

Mit változtassak? Volt már más hasonló cipőben?

Egy elkeseredett harmincas éveiben járó F.