Miért nem tudok normális lenni?
Az a baj, hogy nem vagyok egy pozitív személy és most nagyon azt érzem, hogy ezzel kiakasztok másokat.
Benne vagyok egy társaságban, ahol a többiek inspirálóak, tudják mi a dolguk, rendben vannak lelkileg és nem pazarolják feleslegesen az idejüket olyan dolgokra, mint a siránkozás.
Én nem akarok sem kellemetlen, sem hisztis lenni, de nagyon nem vagyok jól. Érzem, hogy muszáj lesz eljárnom egy pszichoterápiára, hogy kicsit rendbe rakjam az életem. Momentán nem igazán van életcélom, motivációm. 24 évesen sosem volt párkapcsolatom, így jövőképem sincs. Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy ha idén végzek az egyetemen, akkor dolgoznom kell. De ez nem egy életcél, ezt sajnos muszáj. A pároknak vannak terveik, hogy felépítenék az életüket.
Én nagyon magányosnak érzem magam, és azt is érzem, hogy igazából senkivel sem tudok őszinte lenni, maximum negatív.
Nem akarom bosszantani ezt a társaságot, de különösebben nincs beszédtémám. Arra sem vagyok képes, hogy a szüleimnek segítsek itthon, legszívesebben ki sem jövök a szobámból. :(
A többiek meg arról beszélnek mit rajzolnak, tornáznak, sütnek otthon, én meg semmi ilyet nem csinálok, küszködök, mert nem bírom írni a szakdolgozatom sem.
Teljesen szét vagyok csúszva, nem akarok teher lenni senkinek...viszont a jó ég tudja, mikor leszek jobban.:/
Hozzá kell tennem; sosem voltam baráti társaság része. Ez az első, hogy lehetőségem nyílt rá. Egy-egy lánnyal mindig sikerült jóban lennem, de az nem társaság.
Felőröl, hogy nem tudom, mit kéne tennem úgy igazából egy csoportban.
válasza:Probalj meg nem magadra koncentralni, igy elfelejted a sajat gondjaid es mivel masok irant erdeklodsz, szimpatikus leszel nekik, talan elobb utobb atveszed egy ket hobbijuk es vegen nem is lesz valodi problemad, ez ugyanis h mi problema reszben hozza allas kerdese.
A kapcsolataid ne dobd el mert szerinted terhukre vagy, de probalj meg inkabb adni a tarsasagba mint rajuk zuditani a gondjaid.
válasza:Most is megkérdőjeleztem valamit, amire beszólt az egyik lány, hogy talán, mert más sem tökéletes.
Ma délelőtt meg gondoltam valamire, amire az volt a válasz, hogy az nekem miért lenne jó.
Nem fogadja el sem a hibáim, sem a személyiségem, egyszer konkrétan azt is megmondta, hogy hozzám sok türelem kell. A többiek nyíltan nem mondják ki a véleményüket rólam, de ha ez a lány így érez, akkor van rá esély, hogy mások is.
válasza:Szia,
Próbáld meg valahogy elengedni a múltat, a tanúságokat vond le, de ne engedd, hogy úgymond befolyásoljon. Kezd előröl valahogy, és némi pozitívummal és sok bizalommal. Mindenkinek vannak hibái mind írod, ezeken tudunk javítani fokozatosan is, csak pozitívan kell próbálni hozzáállni.
Amikor ismerkedsz hallgass a lelkiismeretedre kb. milyen érzésed van egy ismeretlen emberrel kapcsolatban. Így nagy eséllyel találod meg a rendesebbeket és elkerülöd a felszínest.
Ne feledd hogy mindenki egyedi és pótolhatatlan. Mond magadnak, hogy erős vagy és letudod küzdeni ezeket a dolgokat, változni tudsz és fejlődni..
Mit mond a szíved vagy a lelked? Hogy boldog szeretne lenni és megtudod tenni, nem?
Belül ott van mindig a remény, az optimizmus, ami megerősít minket, hogy később jobb és szebbek lesznek a dolgok.
Ha a remény megvan akkor vele együtt a hajtóerő és akarat is megjön majd. Igen is erősek vagyunk és feltudunk állni, megcsináljuk magunknak, lesz munkánk, állásunk, tudunk finomat enni, jó helyekre menni, őszinte barátokat szerezni...Lassan de biztosan, mert a remény megadja az akaratot és tartja a kezünket-visz előre..
Nézz motiváló videókat is hallgass zenét, kérd Istent, hogy adjon erőt és erősítsen meg, hogy más szemlélettel tudj neki állni a dolgokhoz, megújult erővel..
Próbáld úgy felfogni, hogy ezek a dolgok, amiket átéltél csak megerősítenek és most már nem fog ilyen történni, mindig megtalálod majd a helyes irányt..
Esetleg egy pszichológus is segíthet (majd amikor lehet menni helyekre..), illetve sétálgass néha egy picit és engedd el a gondolataidat.
Élvezd ki a kis örömöket, zene, finom ételek, bármi ami oldja a feszültséget az emberben. Isten megóvjon. Szép napot, remélem segít..
Itt egy motiváló videó és 2 másik, ami lenyugtathat .:
https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58
Hasonló problémával küzdök, de leírom a meglátásaimat...
Szerintem nem az a lényeg, mit csinálunk az életben, hanem az, hogy meg tudjuk-e élni magunkat rajta keresztül. A munka is lehet adott esetben életcél, ha elég elhivatott vagy, nemcsak a párkapcsolat. De ugyanígy bármi más is... Gondolkodtál rajta, mi tenne igazából boldoggá, milyennek képzelnéd el a "normális" önmagadat? Ha igen, próbálj meg úgy gondolni magadra, hogy olyan vagy, függetlenül a körülményektől...
Én pár évvel idősebb vagyok tőled, de részben hasonló helyzetben vagyok és tényleg nagyon nehéz kilábalni belőle... A fenti hozzáállás nálam működik, csak sajnos nekem is túl kevés a motivációm és mindig visszacsúszok. De dolgozom rajta... A pszichológusban őszintén szólva nem hiszek, bennem csak még inkább betegségtudatot ébresztene, de lehet, hogy ez egyénfüggő.
Mindenesetre ha szeretnél még beszélgetni vkivel, nekem nyugodtan írhatsz. Kitartás!!
válasza:Szia! Én is hasonló problémákkal küzdök a társasággal, a megnyílással és az életcélokkal kapcsolatban.
Amit saját tapasztalaton keresztül tanácsolni tudok az az, hogy gondolkodj el, mire is vágysz a legjobban. Milyen lennél akkor, ha nem foglalkoznál a családi, társadalmi elvárásokkal. Ez az én mindenkiben ott lapul, csak a gyerekkor végeztévek jó mélyen elássuk magunkban, mert megtanítják nekünk, hogy csakis azt kell tenni amit mások mondanak és még véletlenül sem azt, amire a szíved mélyéből vágysz. Ha megtalálod magadban ezt, már van is egy cél, amit lassan de biztosan követni lehet. És, amit talán a legnehezebb meglépni, nyiss az emberek felé. Vállald fel azt, aki valójában vagy. Lehet, hogy sok mindenkinek nem tetszik majd, de miattuk ne szomorkodj, elmehetnek a búsba, nem érdemeltek meg! Ha már megnyíltál, könnyebben magadhoz vonzod azokat az embereket, akik hasonlóak, és akikkel tényleg jókat tudsz beszélgetni, nem csak a felszínen. Azt érzékelem, hogy leginkább egy pár hiányzik az életedből. Ha egy kicsit nyitottabb leszel, az is el fog jönni!
A negativitás minden tekintetben pedig azért van, mert így adod ki magadból az öngyűlöletet és az önvádat. Valójában magadat utálod,nem a helyzetet, mert kevésnek érzed magad ahhoz, hogy megoldd, és a folytonos panaszkodás valójában segélykiáltás. Ezen nagyon nehéz felülemelkedni, de ha találsz olyan barátokat, akik tényleg magadért szeretnek, azok nem fogják a szemedre hányni ha panaszkodsz, hanem megvígasztalnak és felvidítanak! És nem feltétlenül kell erőltetned, hogy egy csoportba beletartozz. A minőség számít.
Nekem ezek a dolgok segítettek. Sok szerencsét kívánok önmagad megismeréséhez, és ha szeretnék beszélgetni, írj nyugodtan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!