Új suliba, és osztályba kerültem továbbtanulás miatt, de úgy veszem észre, hogy nem osztálytársukként tekintenek rám. Hogyan tudnék ezen javítani?
Bármikor odamegyek valakihez (a jelenlegi helyzetben ráírok valakire), úgy érzem, hogy az osztálytársaim csak kényszerből beszélgetnek velem. Nincsen közös téma, amin csak azzal lehetne javítani, ha többet beszélgetnék velük, de beszélgetni meg úgy lehet, hogyha van közös téma, szóval ez egy ördögi kör :(. Ha esetleg a "Szia, mizu, milyen napod volt"-tal ki is alakul valamilyen téma, akkor is azt érzem, hogy kényszerből beszélget velem, vagy csak azért, hogy ne sértődjek meg.
Hogyan változtathatok ezen a helyzeten? A válaszokat előre is köszönöm! :)
válasza:Kiegészítésképp: nem annyira tragikus a helyzet, mint ahogyan az elsőre tűnhet. Van 1-2 ember, akivel általában van közös hang, de ez az 1-2 ember a 40-hez képest nem túl biztató. Szeretnék "népszerűbb" lenni (vagy nem is tudom, mi a megfelelő szó erre). Szeretném, ha ne csak egy ember legyek, aki csak azért van itt, hogy a létszámot növelje.
Ebben kérnék segítséget. :) A válaszokat ismét előre köszönöm!
#1
Lehetséges, viszont én régebben kaptam egy olyan kijelentést, hogy vegyek visszább, hiszen túlságosan "nyomultam" pont azért, mert barátkozni szerettem volna. Nos hát visszavettem, de ezzel mégrosszabb lett a helyzet.
válasza:#4
Köszönöm a segítséget, próbálom megfogadni, bár a mostani helyzetben a mozi lehet, hogy picit nehezen lenne megvalósítható. :)
Egyébként a "2 ember a 40-hez képest" mondattal arra szerettem volna célozni, hogy szeretnék több barátot :D Végülis nem befolyásolja a választ (ha érthető)
Egyébként az miért van, hogy azokkal, akiket nem ismerek, sokkal jobban el tudok beszélgetni. Tehát van mondjuk egy osztálytárs, és a tesójával tök jól elbeszélgetek, pedig egyáltalán nem ismerem. Pont azért, mert így több közös téma jöhet fel? Vagy neki más az első benyomása rólam, mint azoknak, akik már ismernek?
Olyan lehetséges, hogy egy ember, akivel jó barátságban voltunk elkezdett "kioffolni", mert a népszerűbb emberek elkezdtek nyitni felé, vagy ne rontottam el valamit, de nem tudom az okát?
Elnézést a sok kérdésért, de szeretnék több barátot szerezni. A válaszokat újra köszönöm előre! :)
válasza:A legeslegfontosabb ilyenkor az, hogy ne legyen az a tipikus cringe túlbarátkozni akaró kisugárzásod, hogy túl közel állsz hozzá fizikailag, és elkezded sorolni a faggatózó kérdéseket. Ilyenkor nem kérdéssel kell odamenni valakihez, hanem határozottan, állítással/kijelentéssel.
Legyél laza, legyen mindenkihez egy-két frappáns szavad. Ha éppen elsétálsz egy pad mellett amibe ül valaki akkor nézz rá és nézd meg gyorsan, hogy mi veszi körül. Jusson eszedbe egy kis poén, kis pozitiv odaszólás ezen körülmények alapján és vágd oda egy félmosollyal és menj tovább, ne várd a reakciót, csak menj tovább. Legyél magabiztos ez a legfontosabb.
#6
Köszönöm szépen a tanácsot! :) Még annyit szeretnék kérdezni, hogy a karantén végén ha normális tanítás lesz, tudok a "benyomásukon" változtatni? Tehát hogy úgy megyek be a terembe mintha kicseréltek volna? Nagyon úgy érzem, hogy a koronavírua-járvány konkrétan adott egy új lehetőséget. Lehet picit furán hangzik, de van esély erre, vagy meg kell próbálnom majd a régi benyomások alapján cselekednem. Lehet egy picit homályosra sikeredett a megfogalmazás, de este van :D
A válaszokat ismét előre köszönöm! :)
válasza:Figyelj. Nálunk volt egy gyerek aki 9.ben visszahúzódó volt, nem szólt senkihez szinte csak ami muszáj, csak telefonozott és én se nagyon barátkoztam vele, pedig lett volna rá lehetőségem. (később meg is bántam)
Aztán 10.-től teljesen megváltozott. Nyitott lett, laza, edzett, küzdősportolt, lett önbizalma stb. Utána ő lett az egyik legmeghatározóbb és legmenőbb ember az egész osztályban. Mindenki felnézett rá, hiába volt "rosszfiú", jól is tanult mellette.
Neki nem kellett ilyen vírusos körülmény se. Csak képes volt átlépnie addigi önmagát. Sokan azt mondják, hogy ha valaki hirtelen teljesen megváltozik a környezete miatt, akkor az kétszínűség és az nem is valódi önmaga. Erre csak azt szoktam mondani, hogy: de, az is te vagy önmagad, mert te akartál egy bizonyos dolgon változtatni, és attól, hogy az teljesen más, mint előtte, még ugyanúgy te vagy, mert te akartad és te is tetted meg a változást. Ha "nem te lennél", akkor a változásra is képtelen lettél volna. Ennyire egyszerű.
Lényeg, hogy nyugodtan menj be "megváltozottan". De ezt sem kell túltolni, nem kell nagyképűsködni. Meg kell találni azt a bizonyos határt ameddig el lehet menni. Sokat számít a külső is, hiába mondják azt, hogy nem. Próbálj meg divatosan, menőbben öltözni/kinézni ha megteheted, mert ez is rengeteget dob az ember megjelenésén, kisugárzásán (persze utóbbihoz a legtöbbet a személyiséged adja hozzá). Gyúrj ha tudsz amennyit bírsz.
Mást egyelőre nem tudok mondani. Ha van valami, még kérdezz.
#8
Wow ez a sztori eléggé elgondolkodtatott. :D
Gratulálok neki teljes szívemből. Az öltözködéssem szerintem rendben van, bár kigyúrva egyáltalán nem vagyok. :D De ezen próbálok javítani
Arra lennék még kíváncsi, hogy összevesztem egy osztálytársammal, akinek rengeteg barátja van. Ez a balhé mennyire befolyásolhatja a az emberek benyomását rólam? Gondolok itt arra, hogyha esetleg ha kibeszélt és az emberek hazug dolgokat hallottak rólam, még tudok ezen javítani. (Kibékülni egyáltalán nem szeretne, bár szerintem nem volt akkora vita)
Újra köszönöm előre is a válaszokat. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!