Ha van egy barátod, barátnőd, aki az utóbbi hónapokban nem hív, nem keres, ha keresed, akkor szűkszavúan ír pár szót vagy lerakja hamar a telefont, megkérdeznéd, hogy van-e valami gond?

Természetsen. Már az első nem természetes és megszokott reakciója után. Odafigyelek rá és rákérdezek.

En feltételezném csak hogy egy rakàs nyavaja lehet neki is a nyakàban. Es kiszaladna màr a vilagbol es nincs energiaja bajcsevegni a semmiröl is

Annyit biztosan kérdeznék, hogy van-e valami probléma velünk? Ha elmondja, megoldjuk, ha meg tudjuk. Ha nem, talán később rátérnék még egyszer, de nem erőltetem, ha valaki valamit nem akar elmondani, kár erőszakoskodni vele. Aztán idővel nem nyomulnék, nem akarnék a terhére lenni, ha így döntött, akkor ezt tiszteletbe tartom.

Hagynám a francba. Tudom, tapasztaltam. Van ilyen ismerősüm, korábban barátok voltunk, de az utóbbi két évben (még a vírus előtt) mindig lerázott. Ha így jó neki, én nem erőltetem.