Mit tegyek? Nem érzem jól magam a barátságunkban. ( Nem szerelem)

Előre is köszönöm, ha végigolvasod ezt a hosszú megjegyzést, de sajnos muszáj leírnom ezeket a dolgokat, hogy megértsd ezt az egészet.

Szóval, az egész 9. év elején kezdődött. Tudni kell rólam, hogyha új társaságba kerülök, akkor nagyon félénk vagyok és alig merek beszélni, de ha valakiket jobban ismerek feloldódom és sokszor én vagyok a leghangosabb, mivel sokat nevetek és mindig viccelődöm, de nagyon komoly is tudok lenni. A félénkségem miatt 9.-ben azokkal a lányokkal barátkoztam össze, akik szintén ilyen félénkek voltak. Idő közben ők is feloldódtak és bár néha furák, én szeretek velük lenni. Ebben a társaságban volt egy lány is, akit hívjunk most Petrának. Az idő múlásával én vele barátkoztam össze nagyon jól. Róla azt nagyon fontos tudni, hogy nagyon bizonytalan, félénk, halk, ha másokkal vagyunk, de ha velem van akkor is sokszor az. Néha nem tudom eldönteni, hogy nincsen véleménye vagy csak fél kimondani. Az alap személyisége is kissé furcsa, de nem úgy, ahogy a többi barátnőmé. Az osztályból sokan nem szeretik.

Na most, 9. félévtől én elkezdtem nyitni a többiek felé is és én úgy érzem, hogy a legtöbben szeretnek velem beszélgetni, főleg, hogy azóta még nyitottabb lettem ( most 10.-es vagyok). Nagyon összebarátkoztam egy fiúval ( meleg), de Petrán látszik, hogy zavarja, ha nem figyelek csak rá. Sokszor elkezd nyöszörögni, elveszi a telefonomat és ha elveszem tőle akkor folytatja tovább, mint egy gyerek. Tegyük hozzá, hogy a lánynak elég rossz élete van, a tesói és minden rokona külföldön él, az anyja erőszakos és az apja meg nem tesz semmit, csak ott van, de ő állítólag jófej. Szóval az igazság az, hogy mostanában nem szeretek Petrával lenni. Úgy érzem, hogy nem lehet vele igazán beszélgetni és hogy unalmas. De neki csak én vagyok, így nem akarom elmondani neki, hogy nem érzem jól magam vele. Azt már megbeszéltem vele, hogy szeretnék másokkal is lenni és úgy tűnt, hogy megértette és a barátnőinkkel volt addig, mivel ő nem tudott elbeszélgetni ezzel a fiúval. A legjobb barátnőm ( más osztályba járunk, de ugyanabba a suliba) azt mondta, hogy mondjam meg neki és ne keserítsem ezzel az életemet, de nem értek vele egyet, mert szerintem nem látja át ennek a következményeit. Nem tudom mit tehetnék.

Még azt is szeretném leírni, hogy ez a gyakori kérdésekre írás dolog úgy jött, hogy írta nekem, hogy hiányzom neki és hogy találkozni szeretne velem, de én pont az ellenkezőjét érzem. Benne is vannak pozitív tulajdonságok, vele is lehet nevetni, csak... nem is tudom, hogyan írjam le. Sokszor, mintha nem tudna velem normálisan beszélgetni. Nincs véleménye bizonyos dolgokról, ami átlendíteni a beszélgetést vagy csak nincsen témánk.

Na, ez lenne az a hosszú megjegyzés. Köszi, ha elolvastad és nagyon örülnék neki, ha lenne valami tanácsod számomra.

16/L