Van itt olyan lány rajtam kívül akinek egyetlen egy barátnője sincs már?

Én ilyen vagyok

A gyerekkori barátnőim költözés meg továbbtanulás miatt tűntek el, később megismertem két lányt, az egyiknek a betegesen féltékeny pasija vetettt véget a barátságunknak (konkrétan sehova nem engedte a lányt és engem is fenyegetett, de a lány őt védte), a másik lány pedig nagyon szarrágó volt, egy teára nem lehetett vele beülni a végén, annyira sajnálta mindenre a pénzt. Mikor ezt szóvátettem, elmondott minden elkényeztetett picsnak, a másik lány pedig melléállt és egyedül maradtam.

Utána lett egy 4 fős baráti társaságom lányokkal, akik szerintem irigyek voltak rám, legalábbis mindig megjegyzéseket tettek rám és ha bármi bajom volt, az lett mondva, hogy ne nyávogjak, mindenem meg van, mit hisztizek. Végül mikor az egyik találkozóra nem tudtam elmenni, indokolatlanul felkapták a vizet és ők is elmondtak mindennek, aztán csináltak egy új csoportos beszélgetést nélkülem és utána rám sem néztek, ha személyesen találkoztunk meg megszóltak a hátam mögött, stb

Hát nekem nincsenek. De én felvállalom, hogy én rontottam el mindent. Nekem voltak a világon a legeslegjobb barátnőim, de komolyan mondom soha semmi baj nem volt velük. Mindent meg lehetett velük beszélni, szórakozni együtt.. szóval szuper volt minden.

Aztán rámszállt a rózsaszín köd, amivel még semmi baj nem lett volna..

Először a fiú barátaimat vesztettem el, felfogtam úgy ezt, hogy a barátom féltékeny típus..

Azután pedig egyre több időt akart velem tölteni, nem akarta hogy a barátaimmal legyek.. én pedig ostoba naiv kislány lévén engedtem ezt. Nem mondom hogy a fiú hibája teljesen, mert ha én ragaszkodom a barátaimhoz, még mindig a barátaim lennének. Nem vesztünk össze soha, csak eltávolodtunk az idők során.

Amikor a rózsaszín köd elszállt, rájöttem, hogy egyedül maradtam, amit javarészt magamnak köszönhetek. Mindent megtettem, hogy helyrehozzam, de sajnos tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Fordított helyzetben én sem "bocsátanám" meg. Jóba vagyunk, de ilyen haveri szinten, ez már nem az a barátság, és nem is lehet soha. Pont most vagyok a lelki összetörtség szintjén emiatt.

Már nem keresnek, én pedig nem zaklatom őket mert már hónapokig próbálkoztam mindenhogy. Látom, hogy ezt én rontottam el, de az idők végezetéig nem utálhatom emiatt magam.