Szerintetek miért van az, hogy gyerekkorban jóban vagytok valakivel, felnőttkorban pedig teljesen megváltoztok, elkerülitek egymást vagy pedig azon igyekeztek, hogy felvágjatok egymás előtt?

Mármint értitek, remélem.

Volt egy barátnőm régen, dehát ahogy nőttünk, ő annál jobban kimutatta, hogy valójában milyen ember, de én megmaradtam olyannak amilyen voltam.

Én nem szoktam például olyan ismerősöknek pletykálni a háta mögötz, hogy a fülébe jusson. Én olyan embereknek szoktam elmondani, hogy ő milyen, akik nem ismerik őt.

Engem mindenki jónak ismer, bárki megmondja. Szeret is mindenki. Dehát igyekszem elkerülnj a balhét, mindenkit megesketek, hogyha elmondok egy bizalmas információt, hogy ne adják tovább.

De vigyázok is mindig, hogyha kiderülne, akkor mindig legyen mivel kimagyarázzam magam.

Na de mindegy, nem erről akartam most írni, csakhogy milyen mocskosak egyesek, hogy pletykálnak össze vissza, megse nézik kinek, aztán megtudom.

Veletek történt már hasonló?