Mennyire jellemző és hogyan kezeled ( magadban), hogy ha egy régi közeli barát, mikor fellendül anyagilag, leráz, lekoptat, már nem kellesz?

Ha vki elszàll magàtol es lekezelö vagy lenézö lesz, en inkabb örülök annak, hogy magàtol van annyi esze hogy kerüljön önkènt, es nem nekem kell öt sèrtetten ignoràlni.mondhatni tesz ezzel nekem egy szivessèget.

Eleinte nem is èrtettem ezt a tàvolsàgtartàst es hogy mièrt kritizàl néz le, aztàn leesett.

Eleinte mikor màsoknak ezt elpanaszoltam még nyugtatgattak, hogy mindenkivel megeshet ha jobban megy neki hogy kicsit elszàll ne vegyem fel ne vegyem magamra, ugy a kisördög bennem ez is elhallgatott egy idöre, kellett még jopàr pofon ahhoz hogy ne a humànos empatikus "békitöknek" higyjek hogy ne tartsak haragot nyeljem le, hanem igenis forditsak az ilyennek hàtat.

De amugy ezt nem is értem: Màs jellegü kerdeseimben is ahol en vagyok a sertett (most speciel az exem jàrat le figuràz ki az aktualis parjanak), en mindig azt kapom hogy maradjak csendben meg türjem ne csinaljak semmit ne foglalkozzam vele.

Nem ertem miert mindig az a tanàcs csipöböl, hogy nyeljek le mindent es nyugodtan tapossanak alàzzanak màsok?