Volt már olyan, hogy akit a legjobb barátodnak hittél, ott hagyott téged életed nagyon nehéz napjain?

Legjobb barátnak nem neveztem volna, de jó barátnak tartottam. Amikor elvesztettem az egyik családtagomat és egyedül akartam lenni, akkor ő rendszeresen keresett, hogy találkozzunk, de én (szerintem jogosan) a hátam közepére sem kívántam senkinek a társaságát. Miután már nagyjából túl voltam a gyászon, akkor elkezdtem keresni, de már nem volt kíváncsi rám.

Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg soha nem is voltunk barátok, csak mindig kellett valaki neki, hogy ne legyen egyedül, szóval onnantól már nem tekintettem rá barátként. Később azért próbálta helyrehozni a dolgokat, de már nem érdekelt. Én könnyen túl tettem magamat ezen a "barátságon".

*lehet bízni ezek után még emberekben?

Lehet, mert oda fentről kárpótolnak és tényleg kárpótolnak.

Sajnos nekem is volt ilyen barátom!

Mai világban vigyázni kell a barátokkal,mert nem lehet tudni hogy kiben milyen szándék van!

Sajnos a kamu barátból sok van!