Az, hogy hogyan bánnak veled gyerekkorban a külsődön (genetikán) múlik, és azt, hogy milyen lesz az önértékelésed felnőtt korban a gyerekkori tapasztalataid határozzák meg?

"Az, hogy hogyan bánnak veled gyerekkorban a külsődön (genetikán) múlik"

Nem. Köze nincs hozzá.

"azt, hogy milyen lesz az önértékelésed felnőtt korban a gyerekkori tapasztalataid határozzák meg"

Elsősorban az, hogy kicsi gyerekként a szüleid mennyire dicsértek, mennyire éreztették veled, hogy értékes, szerethető ember vagy.

Szerintem kisebb korban kevésbé számít a külső és ahol számít, ott őszintén. Tehát, ha egy gyerek rondának találja a másikat, akkor közli vele, de ha ez a másik gyerek tud egy jó poént mondani, akkor már simán bírhatja.

Felnőttként ez már nem játszik. Aki ronda, az ronda és hiába mond jó poénokat. A különbség annyi, hogy amíg a gyerek közli a másikkal, hogy ronda, addig a felnőttek álszent módon előadják, hogy a külső nem számít, ők nem felszínesek.

És igen, az önértékelés azon múlik, amit tapasztalunk. Ennek fontos eleme a külső visszaigazolás.

#2: Ebben nincs semmi logika. Persze, a szülők visszaigazolásai is fontosabbak, de a fél életünket oviban, iskolában és munkában töltjük. Elég sok olyat látni, hogy a szülőkkel okés a helyzet, de attól még a gyereket az iskolában kirekesztették és ennek nyoma maradt.

Annyiban játszik szerepet a külső, hogy általában valamilyen külső tulajdonság miatt pécézik ki a gyerekek azt, akit piszkálni fognak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nekem pl akkor kezdődött, amikor lány létemre rövid hajat vágattam. Mást azért cseszegetnek, mert kövér, sovány, magas, alacsony, szemüveges, pattanásos, szegény (annyira, hogy a külsején is látszódik a nélkülözés) stb.

Az önértékelést ugyan befolyásolja, hogy hogyan bánnak veled, de ez nem feltétlenül maradandó dolog. Ha valaki kikerül az iskolából, kikupálódik külsőre, kialakírja a stílusát, olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy futja neki minőségi ruhákra, kozmetikumokra, esetleg orvosi megoldásokra, akkor onnantól kezdve csak pozitív visszajelzéseket fog kapni (de minimum nem piszkálják), ami felhúzhatja az önértékelését. Arra is rájön az ember egy idő után, hogy felesleges több év távlatából is az iskolatársak véleményére adni, szerencsés esetben lesznek új barátai, közössége, esetleg párkapcsolata, akik szintén pozitív hatással lehetnek rá.

#6: Amit te írsz, az már valamilyen szinten a folytatás.

Egyrészt, felnőttként a legtöbb ember teljes mértékben tojik arra, hogy ki és milyen vagy, amíg nincs belőled hasznuk. Pont ezért, nem is érdekel másokat, hogy mitől és miért lettél olyan, amilyen és mik a problémáid. Nem fogják átgondolni és beleélni magukat, hanem odavágnak egy olyan közhelyet, hogy fogadd el magad, szedd össze magad és hasonlók.

Másrészt, viszont általában tényleg nem tehetsz mást. Ha jobban akarsz élni, azért tenned kell, de ennek rész a múlt feldolgozása is.