A barátaim nem hívnak sehova, miért?

Hány éves vagy hogy még ilyenekkel foglalkozol?

Csa magára számíthat az ember bizonyos kor után...

Elsőnek tedd helyre a barát és haver fogalmát, mert nem ugyanazok.

Ha szimplán csak haverok vagytok, akkor nem kell meglepődni ilyeneken, hogy nem hívnak már annyira. Lehet adtál rá okot, hogy ne legyen olyan szórakoztató a társaságod. Nem tudom hány éves vagy, de ilyeneken már nem kellene meglepődni egy bizonyos kor fölött. Még csak neheztelni sem kellene másokra, ha csak szimpla haverság volt.

Elmesélek egy sztorit: Van egy haverom,aki nem havernak indult, mikor nem volt járvány, akkor párszor hívtam inni a többi haverjaimmal, aminek örült. Igaz sokszor nem jött el. Aztán jött a karantén, ami alatt még vele lógtam munkán kívül is, néha hívtam játszani. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a srácnak nincsenek barátai, kb. velem dumált állandóan, semmi élete nincs, egy szorongó alkatnak tűnt mindig is, és emiatt a beszélgetésekből mindig is hiányzott az a kis normalitás és tapasztalat, ha olyan témákról volt szó. Aztán egy idő után már olyan dolgokat is felröppentett a beszélgetések során, amiket normális ember nem mond el másnak, főleg nem egy havernak. Ez az egyveleg pedig megmérgezte a lelkemet. Legjobbnak pedig azt láttam, hogy korlátozom az ő társaságát, mivel munkahelyi kapcsolat lévén nem tudom teljesen megszüntetni, meg sajnálom is őt, de nem normális egy ember nyakán csüngni,és neki kibeszélni az életed, akivel nem is akkora buddyság, és a határokat is próbáltam érzékeltetni, de csak nem értette. Mikor elhívtam őt a többi haverral játszani, dumálgatni, inni, akkor alig szólalt meg, ami kicsit kellemetlen volt,mások is furcsállták.Sajnos látom, hogy neki tényleg egy jó barátra lenne szüksége, vagy egy nőre, aki megtölti az életét, de egy kor után ezekből az elsőt a legnehezebb megkapni, mert suli után már mindenkinek van egy kialakult köre, amibe már nem nagyon engedünk be másokat. Egyébként Ott volt a lehetősége, hogy másokkal jól összehaverkodjon a közös környezetünkben. De nyilván mivel valószínű nem erőssége a kapcsolatépítés, meg vannak gondjai, ezért nem jött össze neki. Én meg kerestem vele a társaságot, mert semmi bajom nem volt vele, de kiderült, hogy nem az én társaságom. Azóta kicsit kellemetlenül érzem magamat, de ez van, nem az általános isiben vagyunk, hogy mindenkinek barátkoznia kell mindenkivel, létezik a haverság fogalma.

És egyébként az is lehet, hogy csak érdekből lógtak veled kérdező, haverság alapja ez is, semmi meglepő nincs ebben. Egyetemen is így kezdődött minden, azzal lógtál, akivel ki tudtátok egymást segíteni, aztán ha megvolt a közös érdeklődés és szimpátia, akkor barátság lett belőle idővel. Lehet a haveri köröddel nem vagytok egy világ, de ezt senki ne fogja megmondani a szemedbe. Megkérdezheted őket, hogy miért van az, hogy nem hívnak el már. Ha olyan alkatok, akkor lehet kapsz választ, de tapasztalat, hogy ilyenkor nem igazán fogja neked senki megmondani az igazságot, mert ez mindenki számára egy irtó kellemetlen helyzet, és lehet téged sem akarnak megbántani, vagy magukat besározni. Én a helyedben nem törődnék ezzel, élném tovább az életemet, és építgetném magamat, meg ismerkednék új emberekkel is. Ezek meg maradhatnak pótléknak.