Megtudtam, hogy nem akar velem utazni, de nem tudhatok róla. Mit tegyek?

Haverokkal készülünk egy külföldi programra jövő nyárra (bízván, hogy nem lesz már járványügyi helyzet). Együtt söröztem egyik haverral, aki elszólta magát, hogy a harmadik srác, aki épp nem volt, azt mondta, hogy ha én is megyek, akkor ő nem. (Az utazó csoport 5-6 embert érint, de ez a sztori hármunkról szól.) Az a srác, aki nem akar velem utazni, kollégám is, de olyan a munkánk, hogy pár hetente van néhány nap, amikor együtt dolgozunk. Nem vesztünk össze, nincs konfliktus. Talán, de nagyon talán ha nagyon mélyen kielemzem, picit távolságtartóbb talán az utóbbi hetekben, de nem számottevően. Nem igazán adná a dolog, hogy direktbe bekérdezzek, hogy baja van-e velem. De nem is mondott semmit, nem jelentkezett, hogy ez vagy az miatt neheztel és beszéljük meg, pedig nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha hibázok, mindig vállalom a felelősséget és a jóvátételt. De ha valaki nem szól, helyette marad egy ilyen "franz kafkai" homály, mint A per című regényben (amikor valakit beperelnek csak nem tudja, hogy miért), azzal nem tudok mit kezdeni. De közben rákérdezni sem tudok, mert a cimbi, aki sörözéskor elszólta magát, arra kért, hogy ne mondjam vissza. Mondjuk kezd elmenni a kedvem ettől a progitól, inkább megyek olyan barátokkal máshová, akik nem rejtélyeskednek és nem "furcsák" hanem elfogadnak, vagy ha bajuk lenne, megbeszélnék.

Férfiként annyira nem szeretnék bevonódni egy ilyen gyerekes, kislányos játszmába, de nem tudom, mivel lehet ezt korrektül rövidre zárni.