Tényleg én vagyok a szarember?

Elmesélek egy hosszú történetet. Most léptem ki egy bántalmazó kapcsolatból, 8 év után egy 3 éves gyerekkel, megszöktem. A férjem, mindent megpróbál hogy vissza szerezzen minket, volt már halálos fenyegetés, öngyilkossági fenyegetés, a gyerekkel való zsarolás, hogy elveszi, mígnem egy nap azzal zsarolt meg hogy tönkre teszi a legjobb barátnőm házasságát aki most áll szülés előtt, még pedig azzal hogy elmond a férjének egy titkot, amit a barátnőm évek óta féltve őriz, ami egyébként nem olyan durva de a barátnőm attól tart hogy mégis csak rámenne a házassága. Nem mellesleg ez a barátnő, a férjem unokatestvére. Nagyon megijedtem amikor ezzel zsarolt a férjem, ezért megnyugtattam a barátnőmet, hogy megoldom ne aggodjon, nem szeretném hogy az én családi viszályom ennyire hatással legyen az ő életére is, sokat tanakodtunk de nem igazán tudnánk megakadályozni, így azt mondtam ne aggodjon, mert ha nincs más lehetőség akkor inkább vissza megyek és akkor minden megelőzhető, nem mondom, hogy a barátnőm ettől lenyugodott , de valahogy úgy éreztem, hogy beletörődött hogy ennek így kell lennie, és ezt csak így lehet megelőzni. Én azért nem törődtem bele, ha vissza megyek, nem csak magamat áldozom fel, hanem a gyerekem jövőjét is. Ezért elmondtam a barátnőmnek, hogy ki kell találnunk valami mást, mert nekem ez nem megy, nem tehetem ki ennek a gyerekemet. Éveken át mellettem volt a barátnőm, engem védett, nem azért vagyok itt, hogy kiosszam, én nagyon szeretem őt és fáj hogy az élet ekkora választás elé tett engem. A barátnőm most nem áll szóba velem, azt mondta, hogy ő nem kérte tőlem, hogy ezt tegyem, de mégis az utolsó üzenetében azt írta, hogy mindig ő a rossz ha nem ő húzza a rövidebbet, ez egyértelműen azt jelenti, hogy nekem kellene mégpedig úgy hogy vissza megyek. Nem tudom mit tegyek, ő többet nem akar beszélni velem, nem akarom őt elveszíteni sem, de azt sem, hogy miattam családi gondjai legyenek.