Miért nem keresi senki a társaságom?

Ezekben a hónapokban nagyon elnyomott a magány érzése. Eddig sem voltak normális kapcsolataim, viszont ez egyre rosszabbodott. Kb kommunikálni is nagyon nehezen tudok már.

Külföldre költözés előtt állok, jelenleg nincs esélyem barátkozni szórakozóhelyeken, és amúgy sem engednék meg a szüleim, (vagy csak nagy nehezen) pedig 19 leszek. Őket tényleg nem érdeklik, hogy nincsenek barátaim. A másik pedig, hogy ha mégis "szabad" utat kapnék, akkor pedig a szociális fóbiám gátolna meg a kimozdulásban. A jövőbeli munkahelyi melót már el sem merem képzelni.

Online felületeken társalgok emberekkel, de ezek nagyon felszínes kapcsolatok. Hiába adok szeretet, törődést a másik félnek, ezt valahogyan nem kapom vissza. Az érdeklődést sem tőlük és ez már kikészít. Tényleg voltak emberek, akiket kedveltem és őszintén érdeklődtem feléjük. Olyan is volt, hogy fél óráig nyugtattam valakit, mert rájött valami szorongás.

Pontosan mit tegyek, hogy legalább egy igaz barátom lehessen? Úgy érzem, hogy sosem leszek elég jó senkinek. Max pótolható. Ezt azóta érzem, amióta az exem megcsalt. Egy lány is csak akkor ír nekem, ha elkapja az idegroham vagy, ha senki más nincs online. :((((