Mit tegyek? Szinte minden barátságom tönkrement. Hogy kezdhetném újra?

A karantén miatt már tavasszal elkezdtek megromlani a kapcsolataim, mivel messze lakom a központtól. Szépen lassan elfeledkeztek rólam. Egy előtte életbidám, önbizalomtól kicsattanó srác voltam, és május végére-június elejére egy lelkibeteg, visszahúzódó ember lett belőlem. A nyár sem alakult túl jól, majdnem egész nyáron Olaszországban nyaraltunk a nagynénéméknél, és az a kis idő míg itthon voltunk, és mehettem volna, semmit nem változtatott. Augusztus végére a volt legjobb barátomék egy teljesen új bandában voltak, engem kihagyva, és pont hogy inkább kitúrni látszott, minthogy segíteni próbálna. A szeptembert ugyanaként a lelki roncsként kezdtem, mint ahogy az évet befejeztem, és az iskolakezdés sem segített a barátkozásban. Azt hittem minden visszaáll a régi kerékvágásba, de nem. Kitúrtak. Próbáltam új emberek felé nyitni, persze, de nem volt elég idő a bizalmukba férkőzni, az újabb karanténozás miatt. Senkim nincs, teljesen összeomlottam. A vírushelyzet kilátástalansága meg csak rápakol, a logikátlan, egymásnak ellentmondó intézkedéseivel. Nem látom a fényt az alagút végén, és ez nyom igazán össze. Az ismerkedést most jóformán lehetetlennek érzem. Nem tudom meddig bírom elviselni magam már, egy évvel ezelőtti önmagamhoz hasonlítva. Teljesen el vagyok veszve. 16/F