Elmentetek volna az összejövetelre a helyemben?

A volt legjobb barátnőmről van szó,aki a múltban nagy fájdalmat okozott,csúnyán összevesztünk akkor és hosszú ideig képtelen voltam beszélni vele,elkerültem mert amikor próbáltuk helyrehozni a dolgot vagy csak az én fejemben volt így csak csalódás lett a vége azért is távolodtam el.Évek múlva sikerült némiképp rendezni a kapcsolatot bár mélyebben sohadem beszéltünk a dologról.Van közös társaság is.Van hogy a városban vagy

néha nála jövünk össze. Most a napokban hívott a hétvégére összejövetelre hozzá de végül nem mentem el mert az összejövetel napján együtt utaztunk az autóbuszban és a velem párhuzamos ülésre ült majd meggondolta magát és eggyel hátrébb ült valószínű nem volt kedve beszélgetni.Mielőtt leszállt szólt pár szót és mondta akkor este találkozunk mondtam rendben de végül nem mentem el mert sértette az önérzetemet és ha más lett volna ott a buszban a társaságból valószínű ezt nem így csinálta volna mindenkivel.Nemreg halt meg az édesanyja de nem ez áll a viselkedés mögött máskor is ilyen volt azelőtt is sok ilyen huzavona volt vagy ha egy buszon utaztunk sokszor odaköszönt és leült máshova mintha idegenek lennénk.Van szélsőségesség is a viselkedésében.Úgy érzem olyan ún.barátság nem kell ami fölösleges tépelődést, kérdések sorozatát, elbizonytalanítást okoz bennem mert ezt a harcot már megvívtam a múltban és kínkeserves volt ezért amikor azt érzem valami kezd fájni,az önérzetembe tapos lazítom vagy vágom a szálakat. Az édesanyja halálát sajnálom,elmentem a temetésre mert sokat jártam hozzájuk azelőtt,utána megköszönte hogy voltam azt mondta jól esett neki akik voltam.Utána többet nem tettem érte amikor összefutottunk beszéltünk hogy érzi magát de nem érdeklődtem,amikor apám meghalt ő se tett többet eljött az utolsó öt percben, részvétet nyilvánított utána sose kérdezte meg hogy vagyok.De nem is ez a lényeg túljutottam én is a gyászon és őt is vannak akik támogatják.