Aggódom a hugomért, szerintetek van okom rá?

Megpróbálom röviden elmesélni a történetét. Nagyon kedves ember sokszor megbántották, apámtól is sok sértést kapott, az iskola és a szüleink miatt megfelelési kényszeres. Most egyetemista már negyedik éve csinálja az egyetemet egy három éves képzést még mindig csak másodéves. A legtöbbször rosszkedvű, volt olyan félév mikor nem járt be egyetemre, nem tudjuk mi a baja, itthon feküdt és sokat sírt. Tudom, hogy nagyon stresszeli őt és nagyon meg akar felelni, nagyon görcsös. A barátaival megszakította a kapcsolatot, pedig látszik rajta, hogy akar velük találkozni, mikor megkérdeztem mi történt miért nem válaszol nekik, azt mondta, hogy nem ér annyit, hogy neki barátai legyenek és jobban járnak nélküle, nagyon szenved. Nem tudom mit csinálhatnék, hogy segítsek neki, már egy barátja sem ír rá, nem csodálom olyan mintha mindenkivel meg szeretné szakítani a kapcsolatot, aggódom miatta, szerintetek mi a baja? Miért ilyen? Mit csinálhatnák, hogy jobb legyen neki?