A "legjobb" barátnőm sose keres?

Egyetemen lettünk nagyon jó barátnők, mindent megbeszéltünk egymással, csomót találkoztunk, olyan igazi baratnők voltunk. Aztán jött mindkettőnknek munka, párkapcsolat, de akkor is megmaradt a barátságunk. Az utóbbi 1 evben azonban úgy érzem, hogy ez csak rajtam múlik. Ha én nem keresem, nem ír, nem hív. A találkozókat csomószor lemondja. Mikor találkozunk akkor minden jó, bár ezek miatt is úgy érzem távolabb vagyunk egymástól. Csomó mindent már el sem mondok neki. Mindenesetre unom, hogy én tartom fennt ezt a barátságot. 3 hétig is képes nem válaszolni egy üzenetre, de ha kell neki valami akkor rögtön ír.

Már csomószor eldöntöttem, hogy hagyom a fenébe, igazából nem is hiányzik, hiszen vannak más barátaim, és ott kölcsönös a kapcsolat. De azt érzem nem őt, hanem a tényt kell elfogadnom, hogy már nem vagyunk barátok. Igazából nekem ilyen még nem volt, minden szoros baráti kapcsolatom megmaradt, a gimis barátnőimmel is sokat találkozunk, pedig azota sok-sok év telt el. Volt már valaki hasonló helyzetben? Jogos hogy ez rosszul esik, vagy csak lazábban kéne vennem? De hát közbe mi értelme egy barátságnak, ha nem számíthatsz a másikra és nem vagy már vele olyan őszinte?