Miért nem tudok kapcsolatot kialakítani senkivel?

Ezt ennyiből nehéz megállapítani.

Az mondjuk pozitívum,hogy nem vagy egyedülálló.

Lehet,hogy nem a megfelelő emberekkel próbálsz barátkozni.

Ha nem érdekli az embereket amiről beszélsz, akkor lehet nem azokat a témákat kéne erőltetni. A jó hallgatóság egy része az egésznek, de ha nem tudsz hozzátenni semmit, nincs véleményed, személyiséged, értelmes gondolatod, nem adsz a társalgásba, akkor a falnak is beszélhetnek, ugyanaz az eredmény.

Az hogy emellett szerinted veled semmi gond nem lehet, fel sem merül benned, az önkritika hiányát is erősen sejteti, ami máris egy taszító pont.

Látod, ez is...ne adj tanácsot, csak ha kérnek. Az okosnak nincs rá szüksége, a bolond meg úgysem fogadja meg.

Ez egyébként nekem is hibám, én is gyakran adok, pedig nem kéne. Sosem volt sok barátom, nem szeretem a felszines ismerettségeket, facebookom sincs, mert Qrvára nem érdekel, kivel mi van, mit zabál, hol nyaral. Ha valaki fontos , felhívom, vagy elmegyek hozzá, és viszont.

Neked férfi agyad van. Valahol olvastam, hogy a nők, mikor beszélgetnek, és problémákat sorolnak, akkor egyáltalán nem várnak megoldást rá, és nem is érdekli őket a megoldás, csak el akarják mondani, ki akarják beszélni. A férfi ilyen helyzetben persze tanácsokat ad, megoldást nyújt. Elbeszélnek egymás mellet.