Velem lehet a baj vagy az emberekkel?

Egyetemista vagy.

Tipikus értelmiségiként azt hiszem hogy nem itt kéne tartanod.

Tanulj hasznosat is,és mondjuk kezdjed el azzal hogy hunglandul beszélsz.

A szaktársaid egyébként egymással jóban vannak, beszélgetnek, összejárnak stb. és csak feléd nem nyitnak?

Csak ezért kérdezem ezt, mert nálunk az egyetemen abszolút nem alakult ki semmiféle közösség a szakon (pedig mi egy kisebb létszámú szak vagyunk), nincsenek szakos programok, nem szokás segíteni egymásnak (pl. nincs ilyen, hogy megosztjuk egymással a jegyzeteinket, együtt tanulunk vagy ha valaki kiír egy kérdést a csoportba tuti nem válaszol rá senki), beszélni sem beszélünk egymással, de sokan köszönni sem szoktak. A legtöbb ember egyedül van (és nem is akar mások felé nyitni, beszélgetni, ismerkedni), vagy pár embernek megvan a szakon belül is a maga kis társasága (pl. egy középiskolából jöttek, régóta barátok stb., és emiatt nem akarnak mások felé nyitni, beszélgetni, ismerkedni). Szóval én is próbálkoztam, odamentem másokhoz beszélgetni vagy akivel már beszéltünk valamennyit elhívtam programokra stb., de végül soha nem lett belőle semmi, mindig lepattintottak, hogy most nem jó, most takarítanom kell, fáradt vagyok, nincs kedvem, az XY -nal megyünk stb. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt, mert csalódott voltam (én is csupa jót hallottam az egyetemről, hogy ott majd mennyi új embert megismerek, mindenki milyen nyitott, barátságos, segítőkész és mennyi közös élményt szerzünk majd stb.), illetve én is azt éreztem, hogy most akkor velem van a baj… Nem akarom azt mondani, hogy szerintem az egyetem egyszerűen ilyen stb., mert biztosan nagyon sokaknak van pozitív tapasztalata is. Viszont az enyém inkább negatív és a barátaim is hasonlóképpen számoltak be a saját tapasztalataikról (más egyetemekről, ők sem szereztek ott barátokat, nem volt egy összetartó, barátságos közeg az sem) és szerintem azért nem olyan egyszerű.