Csak szerintem kicsit álszentebbek /felszínesebbek az egyetemi barátságok?

Nem hiszem, hogy ez törvényszerű. Nálam mondjuk pont így volt, nagy társasági életet éltem egyetem alatt, a legpörgősebb időszakom volt, aztán ahogy vége lett elmúlt. Olyanokkal is, akikről azt hittem, többek vagyunk egymásnak, mint ivócimbora. De érdekes, mert nem is hiányoztak egyáltalán.

Viszont ismerek olyat, aki már kb. 15 éve diplomázott, és a mai napig az a társaság alkotja a baráti körét. Ilyen is van.

Az egyetemi, középiskolai, stb barátságok többsége nem tartós, hiszen a legtöbben csak azért lesznek jóban, mert egy helyre járnak, vannak közös témáik, közös érdeklődési körük, vagy éppen csak rendszeresen összejártok egy társaságban, együtt buliznak. Amint ez megszűnik lesznek új ilyen emberek egy másik helyen, és azokkal járnak össze. Nagyon sok az érdekbarátság is ezeken a helyeken.

A barátság az viszont ennél több. Az a barát, aki akkor is kíváncsi rád, amikor rossz időszakban vagy, és megpróbál segíteni. Az, akit adott esetben felhívhatsz éjjel is, ha baj van. Viszont ez két emberes játszma. Na, itt bukik el a legtöbb. Amúgy szerintem az emberek többségének életében 1-2 barátja lesz, a többi csak cimbora vagy haver, esetleg egy közeli ismerős. Sok embernek nincs is igazából barátja egész élete során.

Én jóban lettem 1-2 emberrel az egyetemen, de egyik se lett tartós. Pedig annak tűnt. Mégse lett az.

Az egyik elment más egyetemre vagy szakra vagy nem tudom és azután nem érdekeltem, eleinte még kicsit igen, de aztán abszolút nem.

A másikkal szintén ez volt. Pedig vele mély témákról is beszéltünk, de mégis megszakadt a kapcsolat.

"Sok embernek nincs is igazából barátja egész élete során."

Szerintem ez ilyen formában nem feltétlenül igaz.

Szimplán valahol csak azt kellene elfogadni, hogy egy barátság vagy akár egy kapcsolat nem feltétlenül tart örökké.

És ha véget ér, az nem azt jelenti, hogy nem volt barátság, hanem szimplán csak változnak az emberek, és idővel lehet, hogy más úton indulnak el.

És néha jobb is nem visszahozni azt ami elmúlt.

Nekem voltak gyerekkori barátaim, jól el voltunk, de most felnőttként már nem tudnék velük ugyanúgy barát lenni. Egyszerűen annyira megváltozott mindannyiunk gondolkodásmódja, hogy mostmár nem működne ugyanazon a szinten a barátság.

Én is ezt tapasztaltam. Nekem egyetlen egy barátom lett az egyetemről, akivel még így az egyetem után is tartjuk a kapcsolatot. Máshol élünk, így nagyrészt online beszélünk és ritkábban tudunk személyesen találkozni, de úgy érzem vele változatlanul jól működik a kapcsolatunk, elvagyunk, jókat beszélgetünk, megértjük egymást stb. Viszont rajta kívül mindenki mással teljesen megszakadt a kapcsolat. Viszont még egyetemen is lehetett látni, hogy ki az akivel csak a szorgalmi időszakban beszélünk, ki az aki nyaranta mindig eltűnik stb.

Szerintem sokaknak ennyi idős korára már megvan a baráti köre, párkapcsolata stb. és ezekkel elégedett, nem akar új kapcsolatokat kialakítani már. Illetve szerintem sokan úgy vannak vele, hogy ez csak ideiglenes állapot, most éppen ezek az emberek vesznek körül, most velük kell jóban lenni, de majd úgyis továbbállok, mit érdekel. Inkább csak az a cél, hogy mindig legyen valaki akivel legalább annyira jóban legyenek, hogy legyen aki felírja a katalógusra, aki odaadja a jegyzetét, aki elmondja mi volt órán, aki elkísér a buliba stb. Valamint az is igaz, hogy nagyon sok emberrel lehet találkozni egyetemistaként és akár minden órán másokkal vagy, be sem jár mindenki, valaki csúszik, valaki félbehagyja a szakot, a programok nagy része inkább csak buli és ott is mindenféle ember megfordul stb., tehát tartós barátságokat emiatt is nehéz kötni és az ember valóban könnyen érezheti magát elveszve.

Én nem igazán értek ezzel egyet.

Nyilván a nagyon nagy társaságokban az egyetemen nem mindenkivel leszel öribari.

Viszont meg lehet találni életre szóló barátokat. Nekem pl.gimiből van egy barátnőm akivel a mai napog hetente találkozunk és naponta bsszélünk. Egyetemen pedig lett 3 nagyon jó barátnőm (egyik sincs jóban a másikkal,tehát nem egy társaság) és egy nagyon jó fiúbarátom. Már nem vagyok egyetemista,2 éve diplomáztam,nem egy helyen dolgozunk,mégis mindegyikkel kivétel nélkül minden nap beszélünk és 2-3 hetente találkozunk.

Nekem is volt ezen kívül 2-3 nagy társaság akikkel az egyetemen inni jártunk,már egyikkel sem beszélek.

Tehát az én tippem az,hogy nem a nagy beb@szós társaságokban kell ksresni az igaz barátokat,hanem azon kívül.

26L