Ez most bunkóság vagy ma már normális?

Köszi! Ez sajnos koli, nem adhatom ki a plusz szobát, amúgyis talán 2-3 hét lenne, amikor ki tudnám adni, utána megyek haza.

Akkor ezek szerint tényleg így jártam. Nem számoltam vele, hogy nekem lesz plusz költségem azzal, hogy másnak segítek ingyen szállással, de legközelebb körültekintőbb leszek és inkább nem hívok senkit.

#4 Én mondjuk azzal, hogy mondtam, hogy van egy plusz ágyam, meg, mikor rákérdezett, hogy mennyi az ösztöndíjam, akkor mondtam, hogy kb. a szállás meg fél havi kajám kijön belőle, amúgy a tartalékaimból élek, azt gondoltam, hogy elég érthető, hogy nem akartam állni az ő kajáját is.

Ami rettenetesen zavar ezen felül, hogy eddig egyszer nem érezte úgy, hogy el kéne mosogatnia - mert nem tudja, hogy mi a rendszer (🤔, 😅) - úgyhogy mehetek utána és szedhetem össze a holmikat. Ma reggel hajlandó volt kirakni az egyik tányért az asztalra, miután kétszer megkértem rá.

Amúgy korábbi Erasmuson ismerkedtünk meg, mikor közös szállásra kerültünk, akkor nyilván feleztük a költségeket meg együtt főztünk, raktunk rendet.

Most kb. úgy érzem, hogy beköltözött hozzám egy hat éves gyerek, aki, ha elfogy az itthon lévő 4 tányér, akkor szalvétán eszik, ahelyett, hogy elmosná a korábban használt tányérját. Meg egyszer nem kérdezte meg, hogy segítsen-e valamiben.

És tényleg nem tudom, hogy azzal, hogy meghívtam ez normális lett-e, mert szerintem őrült nagy bunkóság beköltözni valakihez és kiszolgáltatni magad, mintha ebédre mennél. De mivel laktam vele együtt és tudom, hogy 5 éve nem volt ilyen, így felmerült bennem, hogy én gondolom rosszul.

Amúgy kifizetem, nem arról van szó, de legalább azt szeretném tudni, hogy jogosan érzem bunkóságnak vagy ez normális?