Nagyon szorongok egy helyrehozandó barátság miatt, szerintetek mit tudnék tenni?

Írtam már ki kérdést ezzel kapcsolatban, elnézést, ha untatok valakit.

1,5 órája sikerült ráírnom 1 hónap után (én voltam, aki veszekedett vele) a barátnőmre és elhívtam egy kávéra. Nem írt vissza, de nem is látta (bár erre van opció Messengeren). És tudom, este van már, nagyon nem kéne ezen pánikolnom, de sírok, és attól félek, hogy válaszra se méltatja.

Munkatárs is, az elmúlt hónapban csak a munkabeli kereteken belül beszéltünk, ha kellett valamiről.

Én nem akartam eddig húzni ezt a "nem beszélek vele" helyzetet, de elég sok olyan dolog volt munka és család szempontjából is, hogy egyszerűen képtelen voltam rávenni magam ezen hibámnak a megoldására is még pluszban (mondjuk ez alapján nem vagyok elég jó barát).

Persze tudom, ha nem lesz nyitott arra, hogy történjen valami változás, akkor el kell engedjem, és a tetteknek következményei vannak, sok 1 hónap mosolyszünet. Csúnyán kiborultam, nem várhatom el, hogy megbocsásson.

És részéről értelmét sem látom ennek, mert ő mélyen vallásos, én egyáltalán nem és nem is értettem igazából sosem, hogy neki mit ad ez a barátság így.

Nekem fáj, ha lehangolom őt a világi negativitásommal és cserébe a hitbeli magyarázatai meg nem érnek célt nálam.Neki is joga van ennél többre és ennél valami pozitívabbra.

De közben meg ilyen kényszeres gondolataim vannak, hogy egy hívőnek biztosan jó érzés azt látni, hogy ő valamit jobban csinál, mint az, aki nem hisz, csak én elgondolkodtam azon, ha ez tényleg így van, akkor nem akarok mérce lenni ahhoz, hogy nálam nem nehéz többnek lenni, mert ennél csak feljebb van.

Igen, én szeretnék ennél jobbnak lenni, több lenni és sok problémám van. Pszichiáterhez fogok menni.

De a kereszténység ehhez nem lehet mérce. Ha valaki így áll hozzá, az számomra egyenes út a rosszulléthez, és már-már kényszeresen sokat gondolok arra, hogy a barátnőm pusztán attól érzi magát többnek nálam, hogy van hite.

Viszont én azt gondolom, hogy ha így gondolkodok erről, akkor ez sem fér bele egy barátságba és borzalmas embernek tartom magam. 😢😭😭😭

Kaptam olyan kommentet korábbi kérdéshez, hogy nincs értelme ennek, ha feszélyez az egész és esetleg azt érzem, hogy manipulatív szándék van mögötte, elfogadás meg kevésbé.

De ezek nagyon bonyolult dolgok sajnos, én sem tudom megérteni a magamban zajló folamatot erről az egészről, de valószínű egy komoly gyászfolyamatban vagyok éppen, hiszen egy elvesztett barátságot is el kell gyászolni sajnos.

Én úgy érzem, ez most rosszabb mint szakítani. 😭😭😭😢😢😢