Vannak igaz barátaid?

Nincsenek, szülőknek köszönhetően is részben.

Anno nem akarták hogy előbb utóbb börtön legyen a vége, így elköltöztünk, de az életérzés megmaradt, és mai napig ismerősöm az akivel felnőttem. Ennyit erről.

Vannak, valakivel tizennégy éve vagyunk barátok, valakivel csak két éve. Aztán vannak legalább ilyen jó barátaim, csak mivel különböző országokban élünk, többnyire az interneten tartjuk a kapcsolatot és évente csak párszor találkozunk.

24/L

Igen.

2 ilyen barátnőm van. Az egyiket óvodás koromtól ismerem, azóta vagyunk barátnők, a másik lányt 13 éves koromban ismertem meg egy buszmegállóban azóta tart a barátságunk.

29/N

Még hamisak sem, nemhogy igazak.

Utoljára tizenéves koromban volt szükségem barátokra, akkor volt is sok.

Jelenleg tökéletesen kitölti az életemet a párom, a családom, a munkám, az állataim és a hobbijaim.

Nincsenek. Volt, de aztán nem kellettem neki és nem érdekeltem, pedig meg se sértettem. Már más céljai voltak, a karrierje töltötte ki minden idejét. Már írni se írt soha egy szót se.

Egy másik meg csak addig akart barátkozni míg kellettem valamire.

Ja, és sokan meg csak addig voltak barátok míg egy suliba jártunk (aki nem csak a suli idején volt barát, az is elhagyott mint fent írtam).

Már nem is vágyok barátságokra, pontosabban nem reménykedek mert tudom mi lesz a vége.

Szerintem mi elég másképp definiáljuk a barátságot, mert nálam a heti kapcsolattartás nem szempont és nem feltétel. Nekem vannak olyan barátaim, akikre 100%-osan számíthatok, mindig mindenben mellettem álltak, ismerjük egymás lelkivilágát kívül-belül, de nem találkozunk, sőt, neten sem beszélünk minden héten. De ha hajnalban felhívom, hogy baj van, akkor eldob mindent és jön segíteni, fordítva dettó. Van olyan - sokkal felszínesebb - barátom akivel sokkal gyakrabban találkozom, mert sokkal kisebb köztünk a távolság, mégsincs meg az a kapocs és bizalom. Nem attól függ, hogy mennyit találkozunk.

20 és 15 éves barátságokról beszélek.