Szerintetek mit rontok el?

Jelenleg nincsen egy normális baráti kapcsolatom sem. Aki volt, elfoglalt és más irányba alakult, mint én, újakat pedig nem tudok kialakítani. Mikor találok valakit a korosztályomból (17-24), akivel hasonlítunk, van közös témánk és úgy tűnik szimpatikusnak tart, egy idő után mindig megszakad a beszélgetés, akár hónapok után is. Rendszerint úgy néz ki a dolog, hogy én normálisan – ahogyan addig is tettem – válaszolok, de már csak azt látom, hogy az illető olvasta, és soha többet nem jelentkezik, találkozóig meg lehetetlen eljutni. Az egyik ilyen esetben pár hét némaságot követően megkérdeztem jól van-e, van-e valami baj, utána még hetekig beszéltünk, aztán ugyanaz... Ennyi hasonló eset után már nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy én szúrok el valamit nagyon. Azt észrevettem, hogy szinte mindig pár mondattal többet írok a másiknál, jobban kifejtem a gondolataimat, egyszerűen ilyen vagyok. Viszont közben teszek fel kérdéseket és érdeklődő vagyok. Ha arról van szó, meg tudok nyílni, sőt, úgy gondolom, hogy a gyengeségeink megosztása nélkül lehetetlen igazán összebarátkozni valakivel. Ha ez számít bármit is, lány vagyok.

Tudom, ez alapján nehéz mondani bármit, ha mégis sikerül, annak örülök. Mindenesetre jólesett leírni.