Úgy erzem, a legjobb barátom, csak visszahúz. Mit tegyek?

Értem az oldaladat, de neked azt is értened kell, hogy egy ember összeomolhat és kerülhet olyan állapotba amikor saját magát helyezi a centrumban, amikor nem érti meg, hogy mások nem mindig érnek rá, amikor minden lehetőség taszító, de rosszul érzik magukat az állapotukban, változtatnának, de mégsem akarnak.

Ha a család nem tud vagy nem akar közbeavatkozni, hogy visszaránthassa őt erről a lejtőről, amin ilyenkor az ember elindítja magát, egy barátnak a dolga, hogy ráébressze arra, hogy ráébressze az illetőt, hogy segítség kell neki és a nehéz időszakban mellette áll és ez nem összekeverendő azzal, hogy pátyolgassa és hagyja, hogy elsüllyedjen ebben az állapotban.

Ám ehhez kell a kémia is, hogy akarj neki segíteni, akarj mellette állni, akard őt ezen átsegíteni és amennyire érzem a leírásod alapján, te ezt a barátságot lezártad és elengednéd, de tőlünk vársz ehhez megerősítést.

Ezért felesleges muszájból mellette maradnod, hiszen neked ez a kapcsolat teher és neked sem tesz jót hosszútávon, ha csak sajnálatból támogatsz valakit, akihez régen kötődtél, most nem.

Szerintem nyugodtan zárd le. Neked barátként a feladatod lenne mellette állni, viszont nem szeretnél a barátja lenni, már nem a barátodként gondolsz rá és ezért nem a feladatod fenntartani ezt a kapcsolatot.

Lehet, most fájni fog neki, hogy megszünteted vele a kapcsoslatot, lehet támadni fog üzenetekben, lehet éreztetni fogja veled, hogy rossz ember vagy, de amikor jobban lesz, ő is megért majd téged. Már, ha egyszer valami rávezeti arra, hogy szaksegítséget kérjen vagy, ha egy olyan változás ön az életébe, ami kirángatja ebből az állapotból.