Miért olyan nagy gond sok embernek a magány?

Ráadásul óvodás korodban, meg még fiatalon is egy kicsivel nehezebb magányosnak lenni. Egyrészt gyerekként még nem is igazán ismered ezt a fogalmat, másrészt az egész közeged épít a társaságra. Többi óvodás, csoportos foglalkozások, hazamész akkor szülők, testvérek. Ha akarod, ha nem akkor is benne vagy egy közegben.

Később már fiatal iskolásként, tiniként egyre több ember magányos, hiába van ott a család, ha az általa vágyott közeg, társaság nem fogadja be.

Felnőttkén meg egész nap dolgozol, túlélsz, alapból csökken a lehetősége az ismerkedéseknek, nagyobb az esélye annak, hogy a másiknak már van társasága, párja, gyereke, családja akikkel elvan. Plusz a szocializálódást is meg kell tanulni, kell egy szintje legyen, nyilván társaság nélkül elkezd az ember kiesni ebből.

Nekem óriási gond.

Azért, mert közoktatásban és felsőoktatásban nem sikerült ismerkedni, erre még rájött a covid. Minden ismeretségem elsorvadt, hiába próbáltam ez ellen tenni.

Így nem maradt más, mint a net, de az emberek nagyon érdektelenek, legalábbis velem.

Ez egy negatív spirál. Mivel nincsenek nagyon barátaim (akik vannak, azok hozzám hasonlóan magányosak), ezért a barátaim nem tudnak bemutatni az ő ismerőseiknek, akiken keresztül ismét új emberek, lehetőségek tárulnának elém. Így marad a magány és az apátia.

És igen, próbáltam ellene tenni. De idegenekkel egyszerűen senki sem szeretne beszélgetni már manapság.

22F