Család vagy tanulás?!

Legjobb barátnőm technikumban informatikusnak tanul, nagyon elhivatott a szakma iránt. Mellékesen tudni kell róla hogy nem ő a legkiegyensúlyozottabb ismerősöm, van 3fél-húga akikért ölni tudna, anyukája pedig nagyon finoman szólva pokolian rossz érzékkel választott párt. Általánosban sem volt jobb, sajnos eléggé sovány, sápadt, csendes,és okos,ami gondolom sejtitek mit jelent. Eredményként két második félévet magántanuló lett(és így az egyik legjobb lett az osztályban). A lényeg hogy szülei majdnem napi szinten otthagyják a kisebbekkel,még akkor is ha beteg. Igen. Még akkor is ha az iskolából küldték haza. A baj vele az hogy imádja azt a két kisördögöt,és soha nem tudna nemet mondani ha róluk van szó. Abban viszont egyet érthetünk hogy nem lehet egyik gyereket leszedni a szekrény tetejéről, másikkal megértetni hogy nem létezik a klotyómanó, harmadiknak pedig elmagyarázni miért veszélyes egy száll melltartóban idegeneknek táncolnj kamera elött 10-évesen, és mind e közben 3féle kódnyelvet és hálózatépítést is tanulni. Idén lessz a szakvizsgája, maitől nagyon fél. Lehetőségett kapott kollégiumba való költözésre, de a szülei nindíg kitalálnak valamit mint "és ha bent megbetegszel?' Vagy "az ilyesmihez pénz kell, és az az ami nálunk nincs". Az iskola besegít, anyukát rá lehetett beszélni hogy a kajapénzt fizesse ki. Most hogy meg van a hely, meg van a kaja(3hónap után) anyukája folyton orvosi igazolásokat kér a doktornőtől telefonon. 2 hete nem jár be. Osztályfőnökét nem érdekli hogy miért van távol, amíg leigazolják. Bármi ötlet?