Infantilizmus,vagy látens meleg esetleg valami más?

Kb fél éve megismertem a munkahelyemen egy nálam 8 évvel fiatalabb srácot ( én 43) és első látásra feltűnően szimpatikus nagyon közvetlen mosolygós nagyon jó megjelenésű volt,de ahogy telt az idő és egyre jobban megismerem,annál terhesebb a kapcsolat számomra mert hivogat állandóan főleg munkaidőben amikor nekem is más dolgom lenne,hogy találkozzunk sörözzünk munkaidô után mennyek el hozzájuk s ott aludhatok ha akarok meg ilyesmi de tudom,hogy ezekben nincs semmi különleges csak nekem egyre terhesebb ahogy ezt az egészet csinálja mert totál úgy érzem,hogy át akarja lépni azt a lelki határomat ahova én nem szivesen emberek be embert legalábbis férfit nem,nővel is tök fura ahogy bánik,mert első közös bulink alkalmával odajött egy aranyos kb 23 év körüli csaj megismerkedni vele ( életembe nekem csaj még így nem közeledett,hogy ő jön oda jo ok feltűnően jóképű a srac egyebként csak megjegyzem),és a csaj egy óra múlva szomorúan elment,nem tudott vele szót érteni,utóbb kiderült meg se kereste fel se hivta mondván,hogy a csaj túl fiatal hozzá, tehát nem tudom de tényleg fura egy csavó meg még nagyon vallásos állitólag jár református istentiszteletre gyakran pornót nem néz szóval száz szónak is egy s vége olyan nem férfias semmi erő nincs a személyében olyan lágy súlytalan figura már nem akarom felvenni a telót mert találkozni akar sörözni mennyünk bulizni csajozni szóval így tudnám leirni a kapcsolatunkat nekem tenyleg megfejthetlen személye de már taszít nem érzem vele jól magam a beszélgetesünkbe meg nem akarom beengedni az intimszferamba a lelkibe mert ez nem tudom milyen ez a fajta tulajdonság infantiluzmus ha az idegesítő fárasztó vele beszélúnk egy órát és még semmi érdemleges nem hangzott el mar nyomasztóan kezdem erezni magam.... á á nem tudom most is mar hivott nincs kedvem felvenni