Mennyire vagyok rossz barát? (Leírás)

Nem tudom, érez-e valaki hasonlóan, vagy tapasztalja ugyanezt.

Nos az van, hogy van egy nagyon közeli és jó barátom, akivel már gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Nagyon szeretem őt, megbízható, együttérző és vicces/humoros. Tényleg, egy igazi "mintabarát".

Viszont én hogy is mondjam, vele ellentétben elég introvertált vagyok. Viszont ő nagyon is extrovertált, ezért rengeteg segítség sokszor magam mellett tudni.

Együtt járok vele gimibe (osztálytársam), viszont én suli után egyenesen hazamegyek, és vagy bújok egy könyvet, vagy tanulok, vagy pedig csak szimplán nyomom a videójátékokat. De filmeket is gyakran nézek.

Ez miatt akárhányszor ír nekem mess-en, hogy "Nincs kedved eljönni ....-ni?" És igazából úgy érzem, hogy muszáj igen-t mondanom, mert nagyon szeretem a társaságát, mégis nagyon nehezen szabadulok itthonról (tehát nincs kedvem kimozdulni, emberek közé menni)

Faluban lakunk mindketten, mégpedig ugyanabban, csak az utcák másak. Én a Fő út mellett, ő egy mellékutcában lakik.

Ezért általában elmegyünk egyet bringázni, vagy csak talizunk. Viszont amikor kitalálja, hogy akkor menjünk még át hozzájuk, aztán utána már hozzánk is menjünk (ez már 18 órakor) , az úgy nekem már nem a legjobb kikapcsolódás.

Mármint, szeretek vele lenni, de valamiért úgy érzem, hogy a szüleimmel is időt kéne töltenem (vagy bármi mással).

Vagy ha megbeszélünk mondjuk szombatra a városba egy talit, akkor ha úgy van, hogy lemondja, egyáltalán nem keseredek el. Sőt... Inkább örülök neki. :/

Persze ezeket nem mondom el neki, nem akarom megbántani. Rajta kívül nincs barátom, ha ő nem jön suliba, egész nap egyedül vagyok...

Lehetne engem nevezni (igaz) barátnak? Vagy ez inkább már valami más?