Ha már nem szeretném tovább folytatni a barátságot egy barátnőmmel, azt egyenesen a szemébe kéne mondanom? Mi a jobb megoldás?

Ugy érzem belefáradtam a barátságunkba, vagy ő változott meg, vagy én, vagy csak félreismertük egymást, de a legutobbi néhány találkozónál azt vettem észre magamon, hogy alig várom, hogy haza menjek.

A legutolsó találkozónál bekamuztam valamit és leléptem - emiatt bűntudatom is van.

Úgy érzem borzaszto lekezelően beszél velem, és lenéz, toxikus személyiség, kicsit olyan mintha állandóan azt éreztetné velem, hogy ő a méhkirálynő, én meg az alattvalója vagyok. Már nem birom elviselni, borzasztoan zavar és rosszul esik. Állandoan beszólogat, pl. Ha magárol van szó, ugy beszél, mintha maga a mennyből leszállt istennő lenne, hogy ő micsoda szuper csaj, az ő ruhái valami álomszépek (szerinte), amikor én pl megmutatom mit fogok felvenni az “nem rossz”.

Olyan beszólásai vannak amik nem nekem szólnak, de rám is igazak, pl.

(3 évvel idősebb vagyok) én 26, ő 23, és akkor olyat mond, hogy: van egy csoporttársa aki már tök öreg, milyen gáz, megkérdezem hány éves? 26… 😣

Vagy én nem jártam egyetemre, akkor azt mondja, akinek nincs diplomája, az lenézendő stb.

A legutobb amikor találkoztunk, végig unott fejet vágott, majd elhivta egy másik varátnőjét is, amikor ő megérkezett, már egyből mosolygós és jókedvű lett.. ez is sz*rul esett…

Nem birom elviselni, és nem is akarom erőltetni ezt. Az én részemről elég volt.

Ilyen esetben érdemes megmagyarázni neki? Vagy csak szimplan ritkábban válaszoljak stb?