Mit lehet még tenni egy ilyen emberrel?

Ha tényleg csúnya és kövér, akkor sem lehet megérteni. Egy rakás olyan kövér és csúnya embernek van párja, akikről nem is gondolná az ember. Egy csomó minden nem a külsőről szól. Nyilván jobb külsővel könnyebb ismerkedni, de egyáltalán áll vagy bukik rajta minden. Viszont, ha valakinek a külseje se jó és mellé még a személyiségével, viselkedésével is gond van, akkor halmozottan hátrányos helyzetben van és egyre jobban fogynak az érvek, hogy miért legyen érdekes valakinek.

Egyébként ismerek olyat, akinek a külsejével semmi gond nincs, kimondottan csinos, helyes, viszont pont azért nem talál senkit, mert a személyisége, viselkedése pont ugyanolyan, mint amilyennek a kérdésben leírt tűnik, állandóan panaszkodik és semmit nem hajlandó tenni a megoldásokért.

Sok esetben az emberek nem is akarnak változtatni. Nem a megoldást keresik, hanem csak együtt érzést. Tipikus férfi-nő kommunikációs probléma, hogy a nő panaszkodik, a férfi megoldani próbálná, pedig a nő képes megoldani, ő csak egy kis együttérzésre, érzelmi támogatásra vágyik. A férfi meg úgy akarja kimutatni az együttérzését, támogatását, hogy megy és megoldja, sorolja a tanácsokat, megoldásokat. A nő meg ebből nem a törődést és támogatást érzi, hanem azt, hogy nem értik meg. Ő itt sorolja, hogy milyen nagy világfájdalmai vannak, a másik meg sorolja a bizonyítékokat rá, hogy az a probléma nem is olyan súlyos, volna megoldás, hát nem érti, hogy ő csak együttérzésre vágyik, de nem kapja meg.

Viszont ez csak addig normális, amíg valaki amúgy képes a panaszkodással egy idő után leállni és megoldani a problémáit, vagy legalább segítséget kérni és elfogadni azt. De nem mindenki képes eljutni idáig.

Sajnos az ennyire negatív, megoldások elől elzárkózó, problémák megoldásában egyáltalán nem gondolkodó, mindig csak panaszkodó, magukért tenni nem hajlandó embereken nem nagyon lehet segíteni, mert nem hagyják. Te nem tudsz helyette változtatni a saját életén. Ha ő nem hajlandó elfogadni, hogy neki kell változtatnia és tenni a fejlődésért, akkor nem fog megtörténni. Nem tudod erre rákényszeríteni és nem tudod az akarata ellenére rávenni.

Ha van hozzá türelmed, akkor próbálhatod mindig más formában bombázni a hasznos gondolatokkal, hátha egy nap valami képes lesz mégis megfogni, megszólítani és talán elindítani a változás felé. De nagyon sok ilyen ember annyira bezárkózik a saját korlátai közé és annyira nem hajlandó kilépni ezekből, hogy még ha esetleg bele is megy, hogy megpróbálja, azt csupán az önigazolás céljával teszi és akár tudatosan, akár tudattalanul el fogja szabotálni a dolgot, hogy a végén elmondhassa, hogy "na ugye, hogy rajtam ez sem segít". És nyilván soha nem fogja belátni, hogy az ő próbálkozásának a hibája miatt nem sikerül, nem azért, mert a módszer nem működik.

Ilyen helyzetekben különösen nagy jelentősége van, hogy az évek, sőt évtizedek alatt kialakult és egyre mélyebben bevésődött gondolkodási hibák, énkép zavarok, rossz szokások csak nagyon lassan írhatók felül jobb szokásokkal, helyesebb gondolkodásmóddal. A személyiség fejlesztő és egyéb pozitív módszerek csak nagyon apró lépésekben és lassan kezdenek hatni még akkor is, ha valaki a legőszintébben akarja az eredményt és aktívan tesz is érte.

De aki ennyire negatív és elzárkózó, az a pici eredményeket bagatellizálni fogja, tudomást sem vesz róla, jó eséllyel az egészet feleslegesnek, értelmetlennek bélyegzi, mert ha nem old meg mindent egy csapásra, nincs azonnal drámai javulás, akkor az egész nem is ér szerinte semmit. Könnyebb önigazolást találni benne, mint tartósan dolgozni a komolyabb eredményekért.