Normális, ha egy nagyon szoros barátságot a szülők „túl közelinek” látnak, és emiatt konfliktus alakul ki?

Van egy barátságom, ami sokkal mélyebb és bensőségesebb, mint az átlagos. Sok időt töltünk együtt, fontosak vagyunk egymásnak, érzelmileg nagyon támogatjuk egymást. Nem párkapcsolat, nincs kimondva semmi romantikus, mégis erős kötődés van köztünk.

A probléma ott kezdődött, hogy felmerült egy ártatlan ottalvás (nem titokban, nem lázadó módon), amit az ő szülei nagyon rosszul fogadtak. Szerintük ez túl intim, megzavarja a családi életet, és azt is felhozták, hogy „egy barátnak nincs köze ahhoz, mikor kivel mennyi időt tölt a másik”. Emiatt őt nagyon leszidták, és az egész helyzet érzelmileg megterhelő lett mindkettőnknek.

Engem különösen bánt, hogy úgy érzem, miattam kerül nehéz helyzetbe, miközben egyikünk sem akart rosszat. Nem akarok nyomást gyakorolni rá, de eltűnni sem szeretnék az életéből.

A kérdéseim:

Létezik olyan, hogy egy barátság egyszerűen „túl mély” mások szemében?

Ilyenkor a szülők aggodalma jogos, vagy inkább kontroll és félelem áll mögötte?

Mit lehet tenni, hogy megmaradjon a kapcsolat, de ne okozzon ekkora feszültséget?

Hol a határ egészséges kötődés és „túl sok” között?

Tapasztalatokra és külső nézőpontra lennék kíváncsi.