Te mennyire igenyled a társaságot, ha nincs párod akkor mennyit mész barátokkal, barátnőkkel programokra?

Question

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Hát nem igazán.. Egy ember van, akivel heti szinten találkozom. De rájöttem, nincs nagy igényem ilyenekre. Annyi pluszt nem adnak.

Válaszadó #1 · Answer

Semennyire

Válaszadó #3 · Answer

1-2 ember max, akivel jó néha veszélni, de azt figyeltem meg, minél idősebb vagyok, annál kevesebb igényem van fölösleges csevegésre, társalgásra, barátkozásra. Gimiben még nagyobb igényem van. Igazából akkor sem dőlök össze, ha 1 hónapig nem szól hozzám senki. Egyre kevesebbet tudok figyelni emberekre, nem érdeklnek különösebben, nincs igényem barátságra, és abba energiát fektetni.

Válaszadó #4 · Answer

Most nincs párom, barátokra sose volt igényem, néha jártam társaságba, de az előbb utóbb mindig rossz véget ért. Mindig azt kellett kidumálni aki épp nem volt ott.
Sokáig jól megvoltam egyedül, szakítás után megtaláltam önmagam, összeszedtem magam testileg lelkileg. Nyaralni is mentem többször egyedül.
De már felmerült az igény, hogy szeretnék ismerkedni, megtalálni a párom. Nekem más kell

Válaszadó #5 · Answer

Gyerekkorban, suliban még valahogy adja magát a barátkozás, természetes, hogy minden órán ott vagyunk egymásnak. Aztán az idő múlásával egyre kevesebb igény van a barátkozásra. Felnőttként már valahogy olyan erőltetett az egész barátkozás téma. Felmerül, hogy egy felnőtt ember miért nem tud kezdeni az életével valamit, miért a másikon csüng. Ennyire nincs élete, ennyire unatkozik? Másnak párkapcsolata van, gyerekei. Ennyire nincs élete, hogy folyton csüngeni akar valakin, felnőtt ember létére?

Válaszadó #6 · Answer

Más nem kell*

Válaszadó #7 · Answer

Semennyire, megyek programokra, de egyedül. Alkalomadtán anyukámmal, ha van párom, akkor az ő társaságát igénylem, barátságokra viszont nincs igényem, nincs kedvem ezeket fenntartani, ápolni, a hétköznapokban kielégíti teljesen a szociális igényeimet a kollégákkal dumálás meg a tesómmal csevegés, ennyi.

Válaszadó #8 · Answer

Igényem lenne, de lelkileg képtelen vagyok már rá.

Válaszadó #9 · Answer

Nincs párom, nagyon nagyon ritkán igényelek kijárós programokat. Van egy két online haver, ezenkívül a család és meló, ott bőven sok interakcióban van részem, kimerítő.

Válaszadó #10 · Answer

Én rájöttem hogy nagyon is igénylem a kapcsolódást és jól érzem magam benne mindig.
Hogy párkapcsolatnál is azt éltem meg jól és hiányzik hogy a mindennapokban az apró kis kapcsolódások hogy együtt vagyunk főzés közben is együtt beszélgetünk az ágyba alszunk együtt. Közös sétálások. Közös nintendózások, együtt filmezés. Együtt edzés akár.
Viszont annyit voltam egyedül gyerekkoromba vagy olyan közeg közt ahol a kapcsolódás többet kivett belőlem hogy megszoktam egyedül lenni. Vagy ha mondjuk bántottak mert voltam bántva hogy így jobb volt egyedül.
És így volt hogy megszerettem egyedül lenni. És szeretem is. De szerintem pont a kapcsolódás meg pont azért hatalmas érték nekem mert sokat voltam egyedül.
Nagyon szeretek a barátaimmal is lenni. És kicsinek is azert mentem boltba segítettem takarítani mentem vele munkába hogy együtt legyjünk.
És nagyon betudom zárni a szívembe a barátaim vagy ha valaki kedves hozzám.
És hiányoznak is. Együtt progikat velük nagyon szeretem viszonylag ritkán találkozunk.

Válaszadó #11 · Answer

Mert rájössz, hogy egy olyan ember, akivel nem közös az utatok, aki nem az életszövetségesed, és igazából nem ad hozzá semmi pluszt az életedhez, az inkább energiát visz, mint hoz. S mikor ott a párod, családod, akkor érthető, hogy inkább velük töltöd el egy időt, mint hogy kvázi egy idegent szórakoztass. Idő se nagyon lenne rá, munka+család mellett. A párod meg sok olyan dolgot, feladatot betölt, amire a barát funkcionálna, cserébe még szexelhetsz is vele. A házasság egyben egy vagyoni közösség is, segítik egymást a bajban, egy barát sose fog rajtad segíteni, ha anyagilag megszorulsz, bajba kerülsz.

Te mennyire igenyled a társaságot, ha nincs párod akkor mennyit mész barátokkal, barátnőkkel programokra?

Kapcsolódó kérdések: