Barátokkal "szakítani"?

Hát mond, hogy nem mész velük, mert mást csinálsz.

Ebben a mondatban van egy kis ellentmondás:

"egyértelműen nem érzem jól magamat velük, de mit csináljak így, hogy a barátaim"

Ha az első fele igaz, - úgy tűnik nagyon is, akkor nem a barátaid!

Nahát, mintha csak a saját problémámat olvasnám... Nekem is van egy - amúgy nagyon jó! - barátnőm, aki kicsit túlzásba viszi: minden szabadidőnket együtt akarja tölteni.

Én tényleg nagyon szeretem őt, de ez már sok. Vannak más barátaim is, felnőtt ember vagyok: programjaim vannak, otthoni dolgaim. Egyszerűen sok az, hogy MINDIG keres. Állandóan csörög a telefon.

Már félek, mikor közeledik a hétvége, mert kezdek kifogyni a kifogásokból. Persze 99%-ban igazak, de az, hogy mondjuk moziba megyek, nem jó, mert akkor közli, hogy jönnek ők is (ráadásul nem is egyedül ő, hanem mindig hoz vagy két embert még...). Az mindegy, hogy én mondjuk teljesen más társasággal mennék...

Én egy dologra jutottam: egyszerűen kénytelen leszek őszintén megmondani, hogy mondjuk havonta kétszer érek rá kb., vagy ilyesmi, de nem tudok mindig vele lenni, mert rengeteg más barátom is van. Nagyon remélem, ha eljutok ide, akkor nem sértődik meg, hanem megérti. Az állandó hazudozás, meg fél-igazságok szerintem sokkal rosszabb.

Egyszer volt olyan, hogy simán csak nem volt kedvem aznap tényleg sehova menni, mert fáradt voltam, és ezt akkor tényleg őszintén megmondtam neki. Na, akkor pl. nagyon megsértődött... :s Szóval remélem, a következő őszinteségi rohamom több sikerrel jár majd...

Neked is csak azt tudom tanácsolni, hogy beszélj vele, mert állandóan kifogásokat keresni nem lehet, és nem is tisztességes.

Talán az őszinteség célravezetőbb lenne...

Amúgy meg egyet jegyezz meg: nem attól lesz valaki barát, hogy jót akar neked, meg foglalkozik veled, akár akarod, akár nem. Attól lesz az, hogy pontosan azt adja neked, amire szükséged van.

Magyarul: ők NEM a barátaid.