Barátság ez egyáltalán?

Van egy osztálytársam, 'barátnőm', akivel általános iskola első osztálya óta egy osztályba járunk (gimis végzősök vagyunk).

Régebben legjobb barátnők voltunk, megbeszéltünk mindent, de az utóbbi időben mindig az van, hogy én elmondok mindent neki, ő meg kb semmit... Mindent mástól kell megtudnom, hogy a hátam mögött mondja el direkt nekik, nehogy én megtudjam. Aztán ha elmegyünk egy társasággal bulizni akkor részegen meg állandóan félrehív beszélni, hogy jajj annyira fontos vagyok neki és ezután minden sokkal jobb lesz és legyünk úgy mint régen, stb, de soha semmi nem változik, pedig én próbálkozom... Lehet az a baj, hogy túl naiv vagyok ha még néha elhiszem, hogy ez változhat?

Most pl. van egy srác akivel már többször járt, eddig mindig a srác szakított vele, múltkor is csak hülyítette aztán összejött mással és megint hülyíti a 'barátnőmet'. Persze a sok hülye lány az osztályból (akiknek hasonlóan sikeres kapcsolataik voltak) biztatja, hogy jajj de jó lesz ha összejönnek stb én meg őszintén megmondom, hogy szerintem úgyse lesz belőle semmi és értelmetlen erőltetni az egészet. Ezért én vagyok a rossz? Szerintem pont a barátnők dolga, hogy elmondják őszintén a véleményüket, és ne biztassák hülyeségre a másikat, még akkor is, ha ezzel nem azt mondják amit a másik hallani akar... Természetesen ezért el se mondja, hogy beszél/találkozik vele, hanem elmondja x embernek aztán és valamelyiktől vagy megtudom, vagy nem.. :)

Meg nyáron is történt olyan, amit nekem nem mondott el, de 2 másik barátunknak igen, és akkor képes volt azt mondani a múltkor, persze buliban, hogy azért nem mondta el, mert azt akarta hogy tőle tudjam meg és ő akarta elmondani. Hát... szerintem lett volna pár hónapja.

19/L