Mennyire baj az, hogy nem vagyok társasági lény?

Mondhatnám azt, hogy nem nagy baj, de nem lenne igaz.

Innentől az a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy nem érintkezel emberekkel? Különc vagy? Többnek gondolod magad másnál? Gyerekesnek tartasz másokat? Vagy egyszerűen nagy az igazságérzeted?

Sajnos a kívülállók nehezebben boldogulnak másoknál, mert az ismeretség és a kapcsolatok segítenek hozzá a jobb állásokhoz is. Aki a maga útját járja, az mindig keményebben fog előre jutni.

Két végletet tudok hozni példának:

1. Kevés barátja van, mert alapvetően tisztában van a körülötte lévők értékrendjével, amit nem tud elfogadni(pl barátkozás azokkal is, akik kibeszélik őt vagy másokat). Emiatt olyan lehetőségektől is elesik, amik esetleg megfelelő kapcsolatokkal elérhetők lennének.

2. Mindenkivel kapcsolatot ápol, még az ellenségeivel is.

Ő az, aki jól boldogul az életben: Nincs az az ember, akivel ne tudna haverkodni.

Mindenkit ismer a környéken, így féláron megy hozzá a szerelő, vagy akkor is tud szerezni melót, amikor más nem.

Rengeteg felszínes barátsága van, és olyanokkal beszélget akiket semmire sem tart. Sok időt pazarol rájuk, folyamatos hazugságban él.

Ha a lelki dolgokat nézzük, az első a nyerő. Ha a gyakorlatit, akkor a második.