Népszerűek voltatok gimiben? Ha nem, később több barátotok lett?

Szerintem baromira nem az a mérvadó, kinek hány felszínes kapcsolata van, sokkal inkább az, hány emberhez fordulhat igazán a bajban.

Általánoshoz képest a gimiben sokat javult a helyzet: nem akartak naponta megverni, és otthon sem kellett hazudnom a zúzódásokról. Lett néhány nagyon jó barátnőm is, de nem a kemény magot képeztük.

Később, egyetemre nulla ismerőssel kerültem be, mégis gyorsan megtaláltak az emberek, pedig nem kerestem szándékosan a társaságukat, idővel pedig igaz barátokra leltem. Mivel egyetemista hétköznap éjszaka él, hétvégén pihen és tanul, ezért mostanra a hétköznap estéim rendszerint be vannak táblázva...

Ez egy érdeks kérdés.

èn mind általánosban és gimiben is nagyon népszerü voltam. Csinos és szép lány is voltam, de szerintem azért szerettek mert én is szerettem mindenkit. Èn a népszerütlenebb lányokkal is nagyon szerettem barátkozni föleg aki vicces volt, mindig jókat nevettem. Meglepö, de mikor osztálykirándulásra mentünk negyedikben még valamit elkellett intéznem mielött bementem a szállásra. Ott állt már mindenki párokban mikor közölték, hogy 3 ágyas minden szoba, de sok hely van így kettesével szétoszlott mindenki. Nekem meg már nem volt párom. ekkor 4 pár rögtön felajánlotta, hogy aludhatok náluk. Ez annyira jól esett, és akkor ébredtem tudatára, hogy szinte mindenki kedvel.

Ez késöbb is megmaradt a munkahelyeimen. mindig nagyon gyorsan nagyon jó kollegális viszonyt kialakítottam, ahol mind a fönökök mind a kollégák szerettek. Barátságok születtek, mai napig élnek.

Közben éltem külföldön is au-pair lányként és ott is vonzottam az ismerösöket gyorsan találtam barátokat minden nemzetiségböl.

Aztán 26 éves voltam amikor megismerkedtem férjemmel. Német. Kiköltöztem hozzá. Ö sem szülö városában lakott sokkal messzebb onnan. Ö egy nehezebben barátkozó típus, és csak 1 barátja volt ott a környéken. Na azóta most már 6 éve képtelen vagyok igazán kapcsolatokat kialakítani. vanak gyerekeink már, és szuper életünk, de ott állok, hogy nincsenek igazán barátaink. senki. van 2 német anyuka akikkel össze járunk és pár magyar anyuka is, de ez csak olyan játszanak együtt a gyerekek kapcsolat, mindig a pelenkázás és az etetés a téma.

volt hogy lettek barátaim itt, de vagy mi kölzötztünk vagy ök költöztek el innen. a sors nem akarja hogy barátaim legyenek.

ha Magyarországra utazink egyböl jön minden ottani barátnöm, vagy volt kollégákkal össze ülünk, vagy is azok még ennyi idö után is élnek. ahogy haza megyek már egyböl hívnak, és jönnek, programokat szerveznek.

itt kint is gyakran megcsörögnek vagy csak irnak egy levelet.

vagy is ne aggódj, ha a suliban nehezn ment majd felnöttként jobban fog menni.