Ki hogy reagálna erre az egészre?

Mi két barátnő vagyunk. Még gyerekkorunkban kezdődött a barátságunk, ez tartott egészen gimnáziumig, amikor más baráti körünk lett. 1-2 év után ismét összejártunk, mintha mi sem történ volna, természetes volt, hogy így alakult. Dolgozni kezdtünk, szintén folytatódott a barátság, de több volt a zökkenő, és végül nagyon megbántott, és magára haragított a barátnőm. Nem mert a szemem elé kerülni. Jó pár év eltelt, mire megemésztettem az összeveszést. Majd felkerestem, hogy hiányzik a régi barátságunk, és hogy lenne-e kedve folytatni. Azt mondta, már keresni akart, pont emiatt. Bár vártam, hogy utólag azt mondja, elnézést a történtekért vagy valami, a mai napig úgy gondolja, látom rajta, ha úgy tesz, hogy nem beszél róla, nem hozza szóba, akkor az nem is létezik, ja és én hogy képzelem, hogy bocsánatkérést várnék vagy valami hasonlót. Ezt leszámítva, úgy tűnt, jól indul a dolog, ennek nyáron lesz 1 éve, de pár hónapja úgy érzem, csak én szerettem volna ezt a barátságot. Lett pár fura dolga, pl. hülye rangsorok még olyan helyzetben is alkalmazza, amikor semmi értelme. nem ír vissza az emailre, ha tudja hogy most sietve választ várnék rá (ez évi párszor van csak), de aznap már ült a gépnél. már pedig nem fog még egyszer géphez ülni. szerinte várjam ki a sorom, majd napok múlva. akkor is, ha nincs semmi dolga épp, ragaszkodik ehhez.

szerintem meg egy barátság nem sorbaállás alapján működik. elvárja, hogy én legyek mindig a megértő, és csak várjam mikor ér rá. régebben azt reagálta erre, értsem meg, hogy ez így van, és ha tetszik tetszik, ha nem nem.

vagy egy másik esetben felajánlja, hogy menjek át beszélgetni, tudja, hogy van egy bizonyos problémám, amit jó lenne megbeszélni egy baráttal, majd 1 nappal előtte lemondja, hogy hoppá mégse ér rá (pedig ráért, áttetsző volt az egész). amikor pedig szóba hozom, hallgat róla, mintha mi sem történt volna. az volt az érzésem, hogy nem volt kedve mégse meghallgatni a problémámat, és szórakoztatóbb programra cserélte.

utána meg nem szól hozzám sokáig, majd pedig úgy tesz, mintha semmi nem történt volna - a részéről legalábbis.

ha valami nézeteltérés van köztünk, és hangot adok a dolognak, akkor visszavonulót fúj, nem is reagálja le. gondolja, ha elül a vihar, és úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, azzal megoldódott a dolog.

szerintetek ez az egész, ahogy viselkedik normális? ti mit tennétek?

már ott tartok, hogy bánom, hogy megkerestem újra, kár volt ezt a barátságot újra elkezdeni.