Az normális hogyha nem hiányolom a barátaimat?

Én is így vagyok nyugi. Vannak napok, hogy nem fog javítani a hangulatomon az, ha órákon keresztül hallgatom a röhögésüket, meg a hülyeségeiket, mert sajnos a mi társaságunkban komolynak lenni szinte gáz. Persze szeretem őket, de ha tudom, hogy csak felhúznának, inkább nem megyek velük el. Szintén nem vagyok zárkózott, szívesen ismerkedek, barátkozok.

Nem mondanám, hogy annyira normális, mert akkor valamilyen szinten kilógsz a társaságból, de ha így érzed jól magad, akkor nem baj. Rossz barátnő nem vagy, csak nem legjobb, úgy értem nem az az örökké melletted, mindenhova, mindenhol típus.