Hogy mondjam el neki hogy már nem akarok a barátnője lenni?

Már elsőben egy osztályba jártunk a legjobb barátnőmmel és már akkor barátok voltunk. Most nyolcadikba járunk. Mindig voltak veszekedéseink de én úgy gondolom csk mértékkel, csak annyira amennyire egy barátságban kell is. Áltaában mindenki azt mondta/mondja hogy én sokkal jobb barátot érdemlek. Nyáron egy táborban találkoztunk utoljára. Az elején együtt lógtunk, de természetesen barátkoztunk közben másokkal is. Ő talált magának egy másik lányt akivel az egész tábort töltötte a további napokban. Így velem nem foglalkozott, csak a másik lánnyal. Nagyon megromlott a kapcsolatunk ott, de mintha Ő ezt nem vette volna észre a tábor után, az iskolában, úgy jöttoda hozzám mintha mi sem történt volna. Pedig engem nagyon bántott a viselkedése a táborban, konkrétan állandóan szívatott. A fiúkkal az osztályból nagyon sokat lógott a nyáron, én nem mert messze lakok az osztálytársaimtól. Idén lesz egy tánc a nyolcadikasoknak év végén, itt ő lett a bálkirálynő és már választottak neki bálkirályt is. Itt minden nyolcadikas táncol úgy hogy ő válassza ki a partnert. És mivel ő annyit lógott a fiúkkal, persze ezt is kiderítette hogy ki kivel akar táncolni. Azt mondja hogy a fiúk fele vele akart volna táncolni. De ehhez látni kellett volna milyen fejet vág, amikor mondja. Teljesen önelégült volt. Mintha mindenki csak őt akarná, pedig jól tudom ez nem így van. Már van tapasztalata a fiúk terén volt már neki 14 biztos. És valakikkel többször is járt a 14-ből. Nekem egy barátom volt. Igazából nagyon más lett idén. Mint egy igazi ribi. Mintha mindig is ő írányította volna a barátságunkat. Manipulálható vagyok. Legalábbis ezzé tett az évek során. És most már nehéz elmondani neki hogy nem igazán szeretnék vele barátságot, mert sosem hallgat meg. És mert szinte vele lógtam az egész suliidőben. A többi osztálytársammal nem alakítottam ki olyan jó viszonyt és ezt az utolsó évben nehéz lenne helyrehozni. Nem tudom mit tegyek. Ha elmondom talán ezt az évemet barátok nélkül, egyedül vagy valakikhez hozzávágódva fogom tölteni. Támaszra van szükségem, mert van nekem is gondom, nem csak neki. És ezt a támaszt nem kapom meg tőle. Mit tegyek? elmondjam, vagy csak csendben lépjek el mellőle? Vagy maradjak így év végéig? Igazán kéne már valaki aki képes meghallgatni, és segíteni a bajban. Előre is köszi a válaszokat.