Miért néznek butának a barátaim?

Már 3 éve szinte minden nap ugyanazt kell hallgatnom,hogy én mennyire buta vagyok,fogyatékos vagyok,hülye vagyok...

Már meg sem merek szólalni,mert félek,hogy rosszat mondok és az lesz rá a válasz" Úristen,ez hülye". Már nagyon elegem van,sokszor.ha hülyéskedek akkor is komolyan veszik amit mondok, és akkor is fogják a fejüket,hogy mekkora baromságot mondtam. Persze mindig mondom hogy csak vicceltem,de nem hiszik el. Pár évig még bírtam,de most-már nagyon rosszul esik. Írok egy példát,ma "osztálykirándulásra" mentünk és az osztályom vonattal jött át a kirándulás helyszínére,mivel én meg itt lakom már km-el arrébb nekem nem kellett vonatkozzak,hanem csak buszoznom és buszpályaudvartól el sétálni a vonat állomásig,ahol az osztályom leszállt a vonatról. Megérkeztek,oda mentem hozzájuk és az első mondatok az volt "Csoda,hogy ide találtál az állomásra,azt beszéltük,hogy biztos nem fogsz idetalálni."

És nem hülyéskedtek, teljesen komolyan gondolták. Ez nagyon rosszul esett nekem. Valami ötlet,hogyan változzon meg rólam a véleményük? Ha szólók nekik,hogy már zavar ez az állandó piszkálódás még nekik áll feljebb.