Ha egy barátságban úgy érzed, hogy nem egyenlő, szóvá tennéd?

Munkahelyi barátság, fiúk vagyunk, de nagyon jól összebarátkoztunk az egyik kollégával. Olyan szinten, hogy néha még privát programot is szerveztünk. Tehát valóban barátság-jellegűbb a sima a kollegáris kapcsolatoknál. Aztán jött egy hirtelen csavar és én elkerültem arról a részlegről. A cég másik telephelyén dolgozom, tehát nem tudjuk együtt kivenni az ebédidőt sem. Szoktunk emailezni, meg beszéltünk telefonon, meg volt, hogy meló után bementem hozzá az ő részlegükbe és dumáltunk, stb. De furcsállom, hogy ha én nem keresem, akkor ő sem. Ha én jelentkezem, akkor örül nekem, látszólag őszintének tűnik az öröme, de annyira rosszul esik, hogy ő magától nem keres.Pénteken nem jelentkeztem, le se szart. Itt a hétvége, rám sem csörög (pedig a kapcsolatunk van olyan, hogy ez simán beleférne, korábban is volt ilyen).

Ilyenkor mindig eszembe jut egy idézett mondás, amit valahol olvastam:

"MINDENKI ANNYIT TÖLT VELED, AMENNYIRE FONTOS VAGY NEKI"

Ez egy fájó felismerés sajnos.

A kérdés pusztán annyi, hogy ki mit tenne ilyen esetben?

-meghagynád a "barát"-ságot és amikor van kedved vele kontaktálni, jelentkeznél és nem csinálnál "presztízskérdést" az egyoldalú jellegből?

-egyszerűen kitörölnéd az életedből ezt a "barátságot" ami ezek szerint elég felszínes és egyoldalú? (Talán saját részről túlértékelt)

-vagy esetleg bevállalna-e az ember egy olyan konfrontálódást, hogy semmi számonkérés vagy duzzogás, csak éppen megmondani neki, hogy úgy érzem, hogy elég felszínes, egyoldalú, ha én nem kepesztek, leszar, oké, semmi baj, de jelezni szeretném, hogy így érzem és ezek után kicsit én is átértékelem, hogy mennyit "teszek bele" ebbe a kapcsolatba.

Kérem a válaszolókat, hogy a gúnyolódó, lebu_zizó értetlenkedő kötekedésektől kíméljenek meg.

Nem vagyok sem homokos, sem picsogós, csak én még az az ember vagyok, akinek fontosak a barátságok és szereti ha ezek a viszonosság elvén működnek. Köszönöm előre is a normális válaszokat.