Miért vagyok ilyen negatív, mindenben a rosszat látom?

Mindenki haragszik rám a családban mert elviselhetetlen természetem van, mindenbe belekötök, nem tudok úgy beszélgetni hogy ne lenne egy megjegyzésem akármire ami nem tetszik a családtagjaimnak.

Megmondom a véleményem mindig, nem tudok csendben maradni.

Mindig azok a dolgok szúrnak nekem szemet ami negatív a jó dolgokat szinte észre sem veszem.

Nem nagyon szoktam eljárni itthonról, pont ezért mert nincsenek barátaim sem, talán pont ez végett.

Próbáltam már változtatni magamon de mindig visszatértem eredeti énemhez.

Már két napja fúj rám az anyósom pedig neki egy rossz szót most nem mondtam csak a fiával vesztünk össze, de minden alkalommal ha összeveszünk akkor anyósom is fúj rám mert mindig én vagyok a hibás még akkor is ha nem.

Egyszerűen nem szól hozzám, elmegy mellettünk mint egy idegen úgy közlekedünk a házban, rá sem néz az unokájára amikor én is ott vagyok.

Reggel igaz amikor készítettem az ételt a konyhában a gyermekemnek anyósom bement a gyermekemhez a szobába mert sírt, de amikor bementem szó nélkül gyorsan távozott is pedig van mikor végig szokta nézni hogy hogyan eszik a gyermek.

Szóval úgy szokta ha én jelen vagyok valahol akkor ő ki megy abból a szobából ahol épp én vagyok nem akar velem egy levegőt szívni.

Ma reggel elmentem tusolni, mivel nem hagyhattam egyedül a gyermeket, de anyósomat sem akartam kihasználni mikor pláne hogy haragszik nem akartam rábízni a gyereket, így vittem be magammal a fürdőszobába betoltam a babakocsit.

Ő kérte hogy adjam oda de nem adtam megtudom oldani egyedül is, de ha nem látta volna meg hogy btolom a kocsit befele , akkor észre se vette volna hogy a gyermek is a fürdő szobában van.

Jahh és arról nem is beszélve hogy ha anyósom haragszik rám sógort sem látni egész nap bujkál, ami nem is baj mert nem vagyunk puszipajtások alapból, na de ez benne a rossz ha egy valakivel összeveszek akkor mindenki haragszik rám.

Lehet hogy jobb is lesz ha nem beszélgetünk legalább nem teszek megjegyzéseket semmire, majd megenyhül és nem lesz oka miért haragudni.

Nagyon sok mindenben védi a sógort , neki nem kell csinálnia semmit ahhoz hogy szeressék, én akármit csinálhatok akkor sem jó, és baj ha nem tudom elnézni a dolgokat amiben nekem is részem van.

Pl ha sógor nem fürdik napokig és ha el merem küldeni fürdeni mert már nem lehet megmaradni vele egy szobában 2 méter távolságon belül olyan büdös, akkor még anyósom szól énrám hogy szálljak már le a fiáról, mit zavar az engem.

Na de nekem kell szagolni az ő szagát, és amerre megy bűz marad utána szó szerint, és ablakot kell utána nyitni mert olyan izzadtság szag marad utána.

Na de ilyenekkor csendben kéne maradnom.

Egyrészt átgondolva, örülök meg köszönöm hogy befogadtak ide de miért kell mindent eltűrnöm ezért?

Titeket az ilyen nem zavarna?