Nem tudom feldolgozni a legjobb barátnőm öngyilkosságát. Mit tegyek? 17/L

Egy lany kozolte, hogy nem tudja feldolgozni a baratja halalat, ti meg nekialtok vitatkozni es igaza is van a masodik felnek, ilyen hangnemet mellozni kellene, legalabb az ilyen temaknal.

Mint mindig most is megprobalom tobb oldalrol is megkozeliteni a helyzetet, nem vagyok spichiater, de segiteni megprobalhatok.

Igen az onigyilkossag az menekules, igen hagy maga mogott lelki sebeket, de nem szabad leragadni ennel, o valasztotta az utjat es hozzateszem az ongyilkossaghoz hatalmas lelkiero kell, nem olyan egyszeru azt megtenni es aki megteszi az nyomos okkal rendelkezhet. Valamennyire hasonlitunk: a legjobb baratom ongyilkos akart lenni, neki is minden osszejott egyszerre, elhagyta a baratnoje, a szulei elvaltak mar egy par eve, rajuk nem tamaszkodhat, anyja pias, sorolhatnam meg egy ideig. Amikor ott alt a hidon es megtudtam, hogy az ugrani akar, sikerult lebeszelnem, azota vigyazok ra, belolem, az "optimizmusombol" probalok neki adni, probalom meggyogyitani.

A te baratnod megtette, nem gyava volt hanem bator, hogy volt mersze az eletnek nemet mondani, de rosszul tette, lemondott a hatralevo eveirol. Tudom, hogy milyen ha az embert kigunyoljak valamiert. A borbetegsege az nem lehetne ok erre, viszont vannak olyanok akik ezzel nem torodnek es nezd hova kergetik a tobbieket.

Ilyenkor ket dolog tarthatja benne a lelket: a csalad es a baratok. Ezt lehet mondani is, de ezt az emberek nagy resze nem ertheti, vannak olyanok akik 17 eves korukra tul sokat elnek, tapasztalnak. Es vannak olyanok akik siman elvannak a maguk kis vilagaban. Az eletet csak az elvezheti igazan aki lathatta mind a ket oldalat, es az juthat erre a sorsra aki tul sokat latott es nem azt amit akart.

Ne temetkezz a gyaszba, ne menekulj a maganyba nagyon rosszul teszed mert nem lesz kibe kapaszkodnod.

O meghalt, te viszont elhetsz tovabb.

Az udvariaskodás megtarthatod, már nem tudsz mivel érvelni mert rájössz hogy nincs igazad. Önző embernek nevezni valakit akit már úgy a sárba tiportak hogy eldobja az életét.

Kedves kérdező, ha te meg úgy érzed mindent megtettél érte, és tiszta a lelki ismereted, fölösleges emiatt aggódnod.

Szörnyű állapotban lehetett mikor írt neked, és lehet minden problémája rajtad csattant. Ha jól ismerted, tudod hogy megakart-e bántani vele, vagy csak a pillanat hevében mondta.

Nem kell elfogadni, nem is lehet elfogadni! Ahányszor rágondolsz, sírsz. Később megszokod, de mindig kínszenvedés, ha eszedbe jut. Ez van. Legfeljebb elfogadhatod, hogy ez van, hogy legalább már ne legyen annyival több teher, hogy harcolni is akarnál a megváltoztathatatlannal.

Attól viszont ne félj, hogy bárkire is hatni tudsz, főleg tönkretenni. Ahhoz nagyjából be kéne zárnod egy pincébe és fantáziadús thrillergyogyókkal elkápráztatni nap mint nap. Az emberi lélek mocskosul szívós egy valami ám. Fiatalon persze még pont nem nagyon, de egy-két év, és már terhedre se lesz, ha ideig-óráig elveket feladva is alkalmazkodnod kell valami igazságtalankodó lelkinyomorék kényéhez-kedvéhez.

Ilyen kondíciók mellett nem tudom, hogy "szeretnél" bárkit is tönkretenni. A barátnőd rendesen meg volt rogyva. Ilyen szinten nem hogy nem te tetted tönkre, hanem egyedül semmit se tudtál volna tenni, hogy megelőzd.

A pszichológushoz pedig járj sírni, és kész. Idővel elszipogsz neki ezt-azt, vagy talán ennyi elég lesz, hogy nagyon helyesen megmoccanjon benned valami elemi erejű harag.

Az öngyilkossági kísérletnek és rosszabb esetben az öngyilkosságnak egyet célja van, mégpedig a végső elkeseredésben történő figyelemfelkeltés.Hogy ez önző dolog e? Természetesen az hiszen minden ember a saját érdekében tesz,vagy nem tesz dolgokat,ezen kár lenne, no meg nem is lehet szépíteni.

Hogy a barátnőd ilyen módon okozott neked lelki traumát,az pedig a lehető legaljasabb dolog volt amit csak tehetett, azon felül hogy elvette a saját életét.

Számomra egy olyan ember aki véget vet önnön életének, alapvetően nem érdemel szánalmat,de még egy könnycseppet sem! Nem csak úgy a vakvilágba beszélek, volt barátom aki így tett,szerelmi bánat címszóval...az ilyen emberek gyengék,mert ugye könnyű megfutamodni az élet nehézségeitől,akik meg élni szeretnének de esélyük sincs az életben maradásra pedig mindent megtesznek vagy megtennének érte azok le vannak szarva igaz?

Lépj túl ezen,élj a jelenben, szerezz barátokat,nem a te hibád hogy így alakult!

A helyzet az kedves kérdező hogy nem neked van szükséged pszichológusra, hanem a barátnődnek lett volna,de megoldotta másképp,számára egyszerűbb módon...

Szerintem sem az a lényeg hogy önző dolognak számít-e vagy sem, a kérdezőn ez már nem segít, és a halott lányon sem.

Kedves kérdező, először is, részvétem. Másodszor pedig ne vedd a szívedre amit írt, jól írta egyik válaszoló, mire ebbe a nagyon beszűkült világképbe eljutott hogy tudta, hogy meg fogja magát ölni, már elidegenedhetett mindenkitől, magára hagyva érezte magát (akkor is ha mellette álltatok), haragban volt a világgal.

Az öngyilkos, aki komolyan is gondolja (nem csak fenyegetőzik vele), nagyon súlyosan beteg, beszámíthatatlan, bármilyen bagatell is legyen esetleg a problémája, bármennyien is szeretik, ő ezt nem képes reálisan átlátni, csak annyi jön le neki, hogy élni maga a pokol, ebben a mentális állapotban pont, hogy nem képes megbékélni senkivel és semmivel.

Ne magad hibáztasd a betegsége miatt, ha eljutott idáig, akkor nem tudtad volna visszahúzni, pláne 210 km távolságból. Nem szabad, hogy leépítsd a kapcsolataidat, a barátnőd se te tetted tönkre, másokat se fogsz. Érdemes szerintem is pszichológussal beszélni, hogy ne egyedül kelljen átvészelned ezt az érzést, jól jöhet a segítség túllépni.