A legjobb barátommal nagyon eltávolodtunk egymástól és nagyon hiányzik a társasága. Mit csináljak?

Mikor 7. Osztályban új helyre költöztünk, akkor ismertem meg a legjobb barátomat, K-t. Ő nagyon nehezen nyílik meg, de mégis ő volt az, aki az új osztályba segített beilleszkedni, és ő nyitott felém mindvégig, én pedig nagyon örültem neki hogy lett egy új barátom. Kicsit talán mindketten különcök vagyunk, sok mindenben hasonlítunk, de nagyon külömbözünk is. Teltek az évek tényleg a legjobb barátom lett, és talán fordítva is így volt, mindent megbeszéltünk, bulik, csajok, tehát tényleg mindent, mikor szétmentek a barátnőjével akkor meg főleg sokáig tartottam benne a lelket. Így voltunk ketten, vagyis hárman, mert L nevű lánybarátunk aki CSAK BARÁT, nem mondom hogy nem vettük női számba, dehát kapcsolatot vagy kalandot nem akart vele egyikünk sem, mert tényleg a legjobb barátok voltunk így hárman. Aztán teltek az évek, 9. Után nyárimunka, a legjobb nyár volt az összes közül, ami még mélybben összehozott minket. Aztán elváltak a szülei, ő egyedül! lakik, néha a nővére, D feljár hozzá és pont. Csakhogy ezt nem akarta elmondani senkinek, fogalmunk sem volt hogy mi baja lehetett, egész nap csak feküdt a padon, és semmi. L-nek elmondta (mert L született pszichiáter amúgy) pedig akkor már nem is voltak annyira jóban, nekem pedig nem. Oké, nem rám tartozik, nem hoztan fel, végül is a szomszéd pizzériából (biztos forrás) tudtam meg hogy mi a helyzet. Beszéltem L-lel, azt tanácsolta hogy ne firtassam, ha lelkizős kedvében lesz majd elmeséli. Hát nem mesélte, de mi próbtuk elvonni a figyelmét, sok program, összejártunk, de csúnyán összeveszett L-lel. Na most elvileg ugye ketten maradtunk, de nagyon összehaverkodott egy G nevű osztálytársunkkal, kocka gyerek, én nem igazán bírom, de nem reklamáltam, jól elvolt vele. Aztán egyre csak telt az idő, elkezdődött a "Ha nincs ló, jó a szamár is" típusú kapcsolata velem. Szintén nem reklamáltam, most ez neki gázos időszak, majd jött a szilveszter, kérte hogy had legyen nálam. Ketten szilvesztereztünk, remélem hogy kitárja a gondjait, de nem. Most május van, én kiborítottam a bilit hogy most már a faszom tele van vele, fészbukon egy novellát megírtam neki egyik éjjel, de vissza sem írt. Szarik az egészre. Suliban is görcsösen próbálom kerülni, órákon elültem mellőle, szünetben a barátnőmmel vagyok, de hiányzik a társasága. Az össz kommunikáció a reggeli köszönés, meg amikor törin levetítem a vázlatot miközben felel, vagy súgok neki, amit ő ezután szépen megköszön. Szóval azért hiányzik. Mégiscsak a legjobb barátom, mégha neki nemis én vagyok a best hanem G. Azt sisergik az osztályban hogy ő békülne, meg az is hogy ívben szarik az egészre. Úgyhogy nem tudom mi van most. Mit csináljak? Üljek le vele? 38szor nem engedett be az ajtón, akkor 39dikre rúgjam be? Mert a hatása ilyen lenne... Mit tegyek?