Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Hogy lehetnék csak a barátja?...

Hogy lehetnék csak a barátja? Hogy tudnám el felejteni őt, úgy, hogy közben barátok legyünk?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Az elején le szögezném, hogy meleg vagyok, így akinek ez nem tetszik szeretném megkérni, hogy ne is olvassa tovább, mert a válasza minden lenne csak nem segítőkész.

-

Szóval a helyzet az, hogy van egy srác akit lassan egy hónapja ismerek és az az egyetlen baj van, hogy bele szerettem, úgy, hogy közben szinte észre se vettem.

Csak teltek a napok beszélgettünk, szórakoztunk nagyon jól el voltunk/vagyunk egymással, pár napja már mindig vele álmodok, és érzem, hogy nagyon szeretem őt.

Persze ezt nem merem el mondani neki, félek, hogy tönkre tenné a barátságunkat és nem akarom el "veszíteni".

Esélyem se lenne nála, valamennyire ismert személy itthon, így ez ennek sem tenne jót a szülei is eléggé jobb oldaliak és azt sem tudom, hogy ő, hogy fogadná, ha el mondanám neki, ezért nem is teszem. De egy ideje már csak őrlődők, hogy mi legyen, mit tegyek.

El kell felejtenem, ebből úgy sem lehetne semmi, de hogy felejtsem úgy el és veszítsem el az érzelmeket amiket iránta érzek, hogy közben barátok maradunk. Én sem szeretném, hogy többé ne legyen mellettem és ő is megszeretett, így neki se lenne jó, ha a haverja csak így egyik napról a másikra el tűnne.

Mit tegyek?


2014. szept. 22. 16:26
 1/3 anonim ***** válasza:

Szorítsd össze a fogad és bírd ki!

Én is beleszerettem egyszer egy barátomba, akinek ráadásul épp akkor lett új párja, akivel egyáltalán nem is voltunk szimpatikusak egymásnak.

Felmerült bennem, hogy egy időre "eltűnök" a közös baráti körünkből, rövid távon talán egyszerűbb lett volna. De azt mondtam magamnak, nem fogom emiatt még a közös barátainkat, a közös helyeket és a barátságunkat is elveszíteni. Úgyhogy mindig együtt lógtunk, mint korábban, végignéztem, ahogy dúl köztük a románc és mosolyogtam hozzá...

Kemény volt, de egy idő után "megszoktam", és még egy kis idő után túljutottam rajta... (Mire szakítottak, már nem is törtem kezem-lábam, hogy összejöjjek vele, és jó barátok maradtunk azóta is.)

2014. szept. 22. 17:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim válasza:
Ugyanebben a helyzetben voltam, azzal a különbséggel, hogy én lány vagyok. Két évig bírtam, egy éve lett elegem a szenvedésből és kiléptem a barátságunkból. Annyit őrlődtem, hogy belebetegedtem, végül úgy döntöttem, hogy inkább legyen vége a barátságunknak is, mert már úgysem tudnám őt csak barátként szeretni. Azóta persze nagyon hiányzik, sokszor eszembe jut, hogy talán újra keresnem kellene, de az őrlődésnek végre vége így nem akarok kockáztatni. Nem biztos, hogy ez volt életem legjobb döntése, de talán ez volt a jobbik rossz - ha érted mire gondolok.
2014. szept. 23. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 A kérdező kommentje:

Idő közben nem bírtam tovább...A kérdés ki írása után 1-2 napra rá egy-két barátom, nem hagyott békén, hogy mondjam el neki, mert látták, hogy milyen voltam. Muszáj volt el mondanom neki, mert azt mondták, különben ők mondják el neki, mert nem bírják nézni azt amin végig mentem.

El mondtam neki, csalódtam...kellemesen. Teljesen jól fogadta, sőt. A "kapcsolatunk" ez után még jobb lett ami szinte el képzelhetetlen volt, sokszor még reménykedésre is adott okot és sok szép emléket adott. Szerintem ő maga se tudta, hogy mit akar igazán, vagy, hogy mit kellene tennie, mert még nem volt ilyen helyzetben, de volt, hogy "át adta magát" az érzelmeknek és azt mondta szeret stb...De az ilyen dolgok mindig csak a heves pillanat részei voltak, ahogy fel bukkantak utána úgy is tűnt el, majd csak barátokként beszélgettünk utána. Ez olyan volt, mint egy kör, folyamatosan ez a hév fel bukkant, majd el tűnt stb...Voltak problémáim az alkohollal és fűvel, általában ezekkel próbáltam menekülni a világ elől, mert olyankor éreztem úgy, hogy nincs gondom. Nem tetszett neki, sőt és nem kért, hanem utasított rá szinte, hogy hagyjam abba ezeket a dolgokat, mert elb*szom az életem és szerinte hamar meg fogok halni, ha így folytatom. (Elnézést a kifejezésért.)

Láttam, hogy fontos neki, ezért szó nélkül abba hagytam, utána éreztette, hogy ez mennyire jól esett neki és fontos ez számára. Nagyon aggódott értem. Szóval nagyon nagy hatással volt/van rám, és jól fogadta, hogy el mondtam neki, talán még szeretett/szeret is, csak még furcsa neki.

Amikor el mondtam és át rágtuk a dolgokat akkor is azt mondta, hogy "Ez most furcsa nekem, de jó érzés."

Lassan fél éve, hogy ismerem már, a szeretetem iránta minden pillanatban erősebb.

Az utóbbi időben kicsit meg romlott a kapcsolatunk, ezt igazából nem tudom minek tudható be, talán azért, mert már nem mondom neki, hogy szeretem és nem is éreztetem vele...Pedig igazából csak nem merem, ne hogy rosszul süljön el. De ahogy észre vettem, ha ilyet mondok vagy teszek, annak örül és jól esik neki, lehet ez hiányzik neki és ez miatt lett kicsit másabb a dolog.

Szóval a lényeg, hogy el mondtam neki, kicsit bonyolult az egész dolog, de már lassan fél éve tart.

2015. jan. 28. 22:23

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!