Úgy érzem, hogy egyre távolabb kerülök a legjobb barátnőmtől (én is lány vagyok). Mit tehetnék?

Évekóta nagyon jó barátságban vagyunk, de mióta elköltöztem kb 100 km-re tőle úgy érzem hatalmas szakadék kezdett el kialakulni köztünk. Igyekszem a lehető leggyakrabban meglátogatni (legalább havonta egyszer), ami számomra természetes (volt?), hisz én költöztem el, de néha azért úgy gondolom ő is jöhetne hozzám, ha fontos vagyok neki, főként, hogy most babát várok, ami eléggé fárasztóvá teszi nekem hónapról hónapra az utazásokat, de hiába hívom, mindig a majd meglátjuk választ kapom. Ha szeretnék szervezni programot vele, akkor is ugyanez. Értem én, hogy pénz meg minden, de a mostani programot is direkt olcsóra szerveztem volna az ő közelébe, de itt is csak a hárítás ment. Azért esik ez nagyon rosszul, mert lettek új barátaik (ami nem lenne baj, sőt), de velük szerveznek mindenféle nem is olcsó programokat és én csak egy valamit szerettem volna mielőtt megszületik a babám, de egyből kifogásokat keresett, amit már sokadik elutasítás után elég rosszul viselek. Persze szeretném neki elmondani, csak nem tudom hogyan tehetném meg. Elég sok mindent kibírt már a barátságunk, de úgy érzem, hogy mióta elköltöztem csak én teperek azért, hogy megmaradjon, mert kötődöm hozzá nagyon, de talán most, hogy növekszik bennem egy élet, akiről tudom, hogy már most ragaszkodik hozzám, ahogy én hozzá, most jövők rá, hogy azért, hogy feltétel nélkül szeressenek, nem kell nekem tepernem, mint az őrült. Szerintetek mit tehetnék? Hogy vázoljam fel neki a helyzetet?