Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Segíség! Ti mit tennétek a...

Rebellious Dead Lady kérdése:

Segíség! Ti mit tennétek a helyembe?

Figyelt kérdés

Április 27-e óta összevesztem a barátnőimmel és még nem békültünk ki. Osztálytársak vagyunk. Kb. 1 hónapig olyan szinten voltunk, hogy nem is köszöntünk egymásnak, s ez egy kicsit zavart is, s mondtam nekik, hogy csak annyit szeretnék kérni, hogy köszönjünk egymásnak. Ebbe beleegyeztek, de semmi több.


Azért tört ki a veszekedés, mert én azt vettem észre, hogy egyre jobban távolodnak tőlem, hiszen előttem beszéltek meg közös programokat, amikor megbeszéltük, hogy nálam alszanak, akkor mindig volt kifogásuk (az utolsó pillanatban), hogy miért nem érnek rá, amikor én szerveztem valamit velük, akkor abból is mindig kihúzták magukat stb.. Ezért én elkezdtem másokkal is társalogni.

Később április elején meg avval jöttek elő, hogy beszéltek a szüleikkel, mert, hogy állítólag náluk nem megszokott apám viselkedése, és megkérdezték, hogy nem-e pedofil.

Méghozzá úgy, hogy nem is volt rá semmi bizonyítékuk, hiszen kb. 4-5x voltak nálam, és majdnem minden alkalomnal kaptak apukámtól a homlokukra egy-egy puszit, és mondta nekik, hogy milyen aranyos lányok, hogy engem mennyire szeretnek stb.

Ez pedig szerintem nem ok.

Apámról amit tudni kell az annyi, hogy: 22 évig nyomozó volt, később rendőr, azután szabálysértési bíró, most ment nyugdíjba és nyissa az ügyvédi irodát is; nagyon kedves, okos, intelligens ember, akinek a legfontosabb a családja. És szinte 101%-osan biztos, hogy nem pedofil.

Szóval valóban nem volt rá okuk, hogy ilyet vágjanak a fejemhez.


Egész nap sírtam a suliban ez miatt és azon gondolkodtam, hogy ezt el-e mondjam anyukáméknak vagy sem.

Végül nem mondtam el, a barátságunk érdekében. Nagy nehezen sikerült letisztázni ezt az ügyet.

De ez még semmi!

Két hétre rá, nagyon furcsává vált a viselkedésük és utána 2 nap után azt mondták, hogy én nagyon eltávolodtam tőlük és még azon is összekaptunk, hogy nem tudtuk megbeszélni a közös május 1-ezést.

A szüleim azt szerették volna, hogy legyün nálunk délután, este pedig menjünk át a másik barátnőmhöz, úgy hogy ott is alszunk.

De a 3. barátnőm szülei pedig föllázadtak, hogy miért nem megyünk csak a másik barátnőmhöz egész napra. És aztán addig fajult a dolog, hogy a 3. barátnőmet a szülei eltiltották attól, hogy hozzám eljöjjön. Ezért mindkét barátnőm ellenem fordult.

Nagyjából mindig én alkalmazkodtam hozzájuk, mert annyira szerettem őket, és most csak egyszer avatkoztak bele a szüleim és ez lett belőle.

És még a szüleimmel is állandóan volt kifogásuk, és nagyon csúnyákat mondtak rájuk.

27-én pedig írtam nekik egy levelet, hogy én hogy látom ezt az egészet és mi az én problémám. A levelet így kezdtem: "Kedves exbarátnőim!"

Ebben a levélben azt is leírtam, hogy nem szeretnék velük május 1.-ézni.


Otthon pedig elmeséltem mindent, hogy mi miért történt és azt is, hogy lepedofilozták apám.

Másnap beszéltem a" volt"barátnőimmel, hogy elmondtam otthon, hogy mit mondtam el otthon és amit apám üzent apukám (azt, hogy: a szüleiket nyugodtan beperelhetnénk becsületsértésért, ha nagyon szeretnénk).

Ebből már kitört a botrány. A barátnőim pedig azt mondták, hogy én vagyok a hibás, mert én keverem a sz*rt és nem kellett volna ezt elmondanom a szüleimnek.

Majd május 1. után próbáltuk megbeszélni ezt az egészet, de nem sikerült.


Azóta megbántam ezt az egészet, nagyon rosszul érzem magam ez miatt és bűntudatom is van.


Azóta kb. 20x is álmodtam velük, ami az egyik barátnőm felől békülésről szólt a másik felől pedig veszekedésről.


Azért is sajnálom a történteket, mert tavaly szeptember vége óta egész áprilisig nagyon nagy barátnők voltunk, rengeteg közös emlékünk volt, verseket is írtunk, a beszólásainkat külön füzetbe vezettük, sok mindenben hasonlítottunk egymásra, csak egy pár dologban különböztünk stb. Szóval szinte olyanok voltunk, mint a testvérek.


Érdekelne a véleményetek, hogy ti kibékülnétek-e a helyembe vagy sem?

Félek, hogy csak én reagáltam túl az egészet és, hogy ezek után nem is kíváncsiak rám.

És szerintetek jelenthetnek valamit ezek az álmok?

Remélem jó kategóriába írtam a kérdést.


Bocsi a regényért... Előre is köszönöm mindenki válaszát!



#barátnő #veszekedés #pedofília #ismétlődő álmok
2015. júl. 8. 13:57
 1/4 A kérdező kommentje:

Azt még kihagytam, hogy ők voltak az első "igaz" barátnőim az életben. Most pedig újra egyedül vagyok, valahogy senkiben sem találom meg a közös hangot, hiszen az osztályomba minden lány kényes, undok, beképzelt, vagy lenézik az elvont stílusomat stb.

Van egy 2-3 akikkel valamennyire jól érzem magam, de ők sem az igaziak.


Sajnos egyrészt elég zárkózott is vagyok, szinte senkiben sem bízok meg, még a "volt" barátnőimben sem bíztam meg 100%-osan, mindig attól félek, hogy elítélnek.

Mindezt ok rossz tapasztalat miatt.


Elnézést kérek a helyesírási hibák miatt, telóról vagyok...

2015. júl. 8. 14:11
 2/4 anonim válasza:
hát a helyedben én megpróbálnék nekik egy kis lelkiismeret furdalást csinálni, hogy rájöjjenek hogy megbántottak engem... ilyenkor az igaz barátok általában rádöbben hogy ők hibáztak. de semmiképp sértően irj nekik, vagy félreérthetően. nekem is volt már hasonló helyzetem de kibékültünk bár már nem is ugyanolyan jo a barátságunk. de ha ügyes vagy visszakaphatod őket ;)
2015. júl. 8. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:
Értem, köszönöm szépen! :)
2015. júl. 8. 22:00
 4/4 anonim ***** válasza:

Kicsit késői válasz, de talán még elolvasod :)

Több dolog is felmerült bennem, inkább pontokba szedem,

gy könnyebb átlátni.

1. Ők nem a barátnőid.

Ha nélküled szerveznek programokat, ráadásul a füled hallatára, akkor elég komolyan semmibe néznek téged. Szerintem csak egy dologra kellesz nekik: arra, hogyha ők nem tudnának egymással találkozgatni, akkor legyen egy ember (te) akivel eltölthetik az idejüket.

2. Páratlan számú barátságok az esetek többségében nem működőképesek.

Mert a 3 ember közül mindig lesz 2 aki jobban megérti egymást, és a 3. ember csak megtűrt lehet ebben az esetben.

3. Gyanúsítgatás.

Láthatóan nagyon szereted a szüleidet és ők is téged. Hiszen apukád kifejezte örömét is, hogy mennyire örül nektek. Viszont ő itt hibázott egy nagyot, mert nem tartotta meg a kellő távolságot. Ez az egy hiba amit a történetben elkövetett. Bár ez sem vethető a szemére, hiszen azt hitte, hogy nagyon jó barátok vagytok a lányokkal, így még belefér. De nem fért bele.

A hátad mögött ők ketten kibeszélték apukádat, meggyanúsították. Ami megint csak felveti a kérdést, hogy milyen barátnők az ilyenek?

4. A család a legfontosabb

Talán már most is tudod, de ha nem akkor később rá fogsz jönni, hogy a család mindennél fontosabb. Ők mindig kiállnak melletted. Olvastam a sorok között és látszott, hogy jó a kapcsolatod velük (hiszen megbeszélsz velük ilyen kínos dolgokat is), és ők is mennyire szeretnek. A család pedig fontosabb, mint a látszatbarátságok.

5. Ha te szerveztél programot, akkor lemondták.

Vagyis nem voltál annyira fontos nekik, hogy részt vegyenek a te programjaidon, de gondolom ha ők szerveznek valamit, akkor egyből ugranod kell. Ha nem mennél, akkor jön a sértődés a részükről. Gondolom. Ami jelzi, hogy nem tartanak egyenrangú félnek ebben a "barátságban".

6. Próbálgatják a határokat

A leírtakból (programok lemondása, ők ketten összetartóbbak, apukád meggyanúsítása) arra következtetek, hogy (nem biztos, hogy tudatosan), de próbálgatják a határokat. Tehát próbálgatják, hogy mik azok a dolgok, amiket megtehetnek veled, anélkül, hogy te megharagudnál rájuk, vagy visszaszólnál nekik.

Hangsúlyozom, ez nem biztos, hogy tudatos dolog. Ez lehet olyan, mint amikor egy osztályban van valaki, akit folyamatosan cikiznek. És beszáll olyan ember is a cikizésbe, akinek semmi baja a kicikizett emberrel. Ez ilyen csordaszellem-szerűség.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre: mivel ők ketten összetartóbbak, ezért ha engedsz nekik, akkor egyre durvább és durvább dolgokat fognak megtenni veled.


Én azt mondom, hogy ők nem a barátnőid. De szerintem ezt valahol legbelül érzed te is, mert olyan hangulatú a kérdésed, meg akkor ki sem írtad volna.

Ha a helyedben lennék, akkor megszakítanék velük minden kapcsolatot és keresnék normális barátnőt, akivel kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást. Időbe fog telni, nem is lesz könnyű, ha ezt az utat választod, de szerintem megéri.

De ha kibékülnél velük... hát nem is tudom. Próbálnám ezt is tárgyilagosan leírni, de nem megy, mert igazából nekik kéne nyitniuk feléd, és nem neked feléjük. Ők voltak szemetek veled, nekik kéne bocsánatot kérniük. És azzal, hogy te kérsz bocsánatot majd tőlük, erősíted bennük azt az érzést, hogy az alárendeltjük vagy, és bármit megtehetnek veled.

Mindenesetre ha kibékültél velük azóta, akkor szerintem biztos voltak már olyan megnyilvánulásaik, amik nem nyerték el a tetszésedet.

Így is és úgy is jól fogsz kijönni a dologból, mert ha hallgatsz rám, akkor megszabadulsz két érdekembertől, ha pedig nem, akkor a saját tapasztalatodon fogok megtanulni, hogy kikkel érdemes barátkozni.

Normális barátnőket kívánok Neked a jövőben!

Ha van kedved, azért írd meg, hogy mi a helyzet!

2015. júl. 15. 10:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!